Mindenki elégedett, és már szent a béke

Berényi János telefonált: a Ma gyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének vezető tisztségviselője szót kért, mondván, olyan össztűz zúdult az előző héten az általa vezetett testületre, amelyre, úgy érzi, muszáj reagálnia.

„Először is megjelent az a bizonyos levél a lányok részéről, amely a biztosítás hiányát kifogásolta – kezdett bele a sportág honi első embere. – Nos, ugyanaz a biztosítása van valamennyi játékosunknak, amilyen az összes Európa-bajnoki résztvevőnek. Arra gondolok, hogy az ezzel kapcsolatos félelmet Semsei Barbara esete generálta, amelyben a biztosítás visszatérítése nagyon elhúzódott. De épp ezért mi ezt a pénzt otthagytuk klubjánál, a Sopronnál oly módon, hogy bizonyos licencdíjak befizetésétől eltekintettünk. Nem kívánom senkinek, ám ha valakinél mégis előfordulna hasonló eset, ugyanezt a méltányos eljárást fogjuk alkalmazni a klubjával kapcsolatosan, ha a biztosító lassabban folyósítana.”

Az elnökből csak úgy dőlt a szó, és már át is tért a következő problémakörre, ráadásul konkrétumokkal megspékelve: „Az utóbbi időben a sajtóban olyasmik jelentek meg, mintha a szövetségnek nem lenne kiemelt esemény a női válogatott idei Európa-bajnoksága. Szeretném elmondani, hogy tavaly például több mint huszonötmillió forintot fordítottunk a felnőtt női válogatottra, és az idén is ennyivel támogatjuk a felkészülését. Ebben benne vannak mindazon túrák, amelyeket a szövetségi kapitány úrral megbeszéltünk, azaz a már lezajlott csehországi, aztán a franciaországi, majd az oroszországi is, mert örömmel jelenthetem be immár hivatalosan is, hogy realizálódott a május huszonkettedikétől huszonhatodikáig tartó ottani vendégeskedés, méghozzá az orosz szövetség pénzén. Számos kritika ért ez ügyben: nos, Rátgéber Laci jó kapcsolatait is kihasználva sikerült ezt elintézni – hiszen egy csapatot alkotunk, és volt szerencsém egyeztetni vele délután FILA-ügyben is, amikor is megkérdezte, kijönnék-e Moszkvába a csapattal. Bár sűrű a programom, megpróbálom úgy intézni, hogy ott lehessek.”

Szóval FILA-ügy… Mert terítékre kerültek a mezek is: „Együtt voltunk Gém Zoltánnál, a női válogatottat az idén ellátó sportszergyártó magyarországi képviselőjével, és tisztáztuk a félreértéseket: egy évre szólóan mintegy négy és fél milliós nagyságrendű szerződésünk van, a lányok pedig igenis megkapták a komplett felszerelésüket. A probléma csupán abból adódott, hogy néhány lánynál nem stimmeltek a méretek, de nem jeleztek vissza…”

Állítólag a legrutinosabb játékosok személyesen válogatták össze hétfőn a kiegészítőket, ezalatt válthatott néhány szót a szövetségi elnök és a szövetségi kapitány, akik között mintha feszültség lappangott volna az előző hét üzengetései során.

„Lacival nagyon kemény beszélgetésünk volt, de mindent megtárgyaltunk, és azt gondolom, egyezségre jutottunk. Ahogy eddig is, együtt próbálunk minél jobb légkört teremteni, hogy abból eredményes szereplés legyen” – így Berényi, míg a másik félben ekképpen csapódott le a találkozó: „Én sohasem vesztem össze Berényi Jánossal, találkoztunk, és sok mindent átbeszéltünk, amit nem egyformán láttunk. Az elnök úr megígérte, hogy a válogatott maximális támogatást fog kapni, és én ennek nagyon örülök. De ez nem egy tárgyalás volt, mi vendégek voltunk Gém Zoltánnál.”

A történet számunkra kicsit zavaros – ám a lényeg, hogy szent a béke.