Sajnos máris volt mit tisztázni a bázison...

Levelet írt a női válogatott a honi kosarasszövetséghez címezve még hétfőn, az első Európa-bajnoki felkészülés jegyében megtartott edzése után, ugyanis a hölgyek hiányolták az odafigyelést, és elébe szerettek volna menni bizonyos kellemetlen fejleményeknek. Olyanoknak, mint a klubszezonon kívül rendre terítékre kerülő biztosítások hiányából, illetve nem egyértelmű rendezéséből fakadó viták; hogy biztosítva legyen a folyamatos orvosi ellenőrzés; hogy az utaztatás és elszállásolás ne fapados szintű legyen; az ilyen-olyan járulékos költségek elszámolásáról nem is beszélve…

Ezen lépésükön azonban – mit szépítsük – alaposan megsértődtek a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségében.

Egészen pontosan Sterbenz Tamás főtitkár, aki azon felvetésünkre, amely szerint máris mostohagyereknek tűnik az egyébként nemrégiben még általa gardírozott női válogatott, kissé ingerülten felelt: „Nem értek egyet. Nem mostohagyerek, mert akkor lenne az, ha mással többet tudnánk törődni. A szövetség az erejéhez képest minden támogatást megad. De elismerem, ha az edzők vagy a játékosok oldalán állnék, én is kevesellném.”

Ez korrekt, mint ahogy az is, hogy szerdán hosszas beszélgetést folytatott Vajda Annáékkal, de: akkor most minden rendben, nincs csapat kontra szövetség ellentét, nem maradtak elvarratlan szálak?

„Meg fogja látni mindenki. Ezek nem lózungok, ki-ki tegye a dolgát” – felelte Sterbenz, aki arra is kitért, hogy miért nem volt ott hétfőn vagy kedden Pécsen, a felkészülés első bázishelyén, hogy miért csak szerdán látogatta meg a honi kosárlabdázás jelenlegi zászlóshajóját: „Előre egyeztetett időpont szerint szerdán utazott le a szövetség képviselője. Habár szerintem a technikai vezető és a szövetségi kapitány is a szövetséget képviseli…”

Ez esetben szerintünk gond lehet az információáramlással, hiszen híreink szerint a lányok elsősorban azt hiányolták, hogy nem áll ki valaki eléjük, és nem mondja el, hogy mi merre hány méter, mire számítsanak az őket foglalkoztató, a levelükben leírt kérdések kapcsán. Ráadásul ott lebeg a szemük előtt Semsei Barbara példája, aki tavaly épp a válogatottban sérült meg, és ezt bizony anyagilag is megsínylette.

És ezzel el is jutottunk a talán leginkább húsba (vagy inkább pénztárcába) vágó konfliktusforráshoz, a biztosításokhoz. Hiszen a játékosok alapvetően abból élnek, amit a klubjukban keresnek meg, de ha a válogatottban megsérülnek, eddig az volt a jellemző, hogy az egyesületi vezetők csak széttárták a karjukat, mondván, magára vessen az ilyen… Az olyan, aki vállalja, hogy képviseli a hazáját, a megélhetését kockáztatva.

„Elmondtam nekik azt az álláspontot, amelyet az ügyben a szövetség képviselni tud. A biztosító szerepét átvállalni senki sem tudja, de mindent, amit az ésszerűség határain belül lehet, megígérünk. Azt azért leszögezném, hogy mindenkinek van a nemzetközi szövetség által bevezetett, az európai országok által használt biztosítása” – mondta a szövetségi kapitányból lett szövetségi vezető.

„Ez korrekt biztosítás, és tény, a klubok is lehetnének együttműködőbbek a szövetséggel. A külföldön játszó játékosoknak, például, olyan szerződésük van, hogy onnantól tekinthető érvényesnek a kontraktus, ha megjelennek az első edzésen egészségesen” – véleményezte a helyzetet Rátgéber László, a jelenlegi kapitány, aki azért érzékeltette a helyzet visszásságát is: „Megkötik a kezemet a körülmények, hiszen hogy lehetek így szigorú?! Ha valamelyik játékos közli velem, hogy el kell mennie néhány napra, csak azt tudom mondani neki, hogy persze, menjél. Így az edző módszerei is megváltoznak, nehéz erélyesnek lenni. Én is elgondolkodtam, lesz-e így értelme tovább csinálni.”

Főleg azt követően, hogy – Rátgéber közölte velünk – a szerdai megbeszélésen az is elhangzott, hogy az egy hónaposra tervezett felkészülés helyett mindössze egy hétre van pénze az MKOSZ-nek.