Kell egy futballgyár!

Még másfél hónap, és ünnepélyes keretek között átadják Telkiben a hivatalosan Globall Football Park & Sporthotelnek keresztelt edzőközpontot. Az esemény jelentőségét bizonyítja, hogy a ceremónián megjelenik Joseph Blatter és Michel Platini, a FIFA-, illetve az UEFA elnöke. Nyilván ennek azért ahhoz is köze van, hogy a labdarúgás két nagy nemzetközi szervezete anyagilag is támogatta az edzőközpont létrejöttét, ketten együtt mintegy 950 millió forintot adtak.

Ettől függetlenül is igaza van azonban Kisteleki Istvánnak, az MLSZ elnökének, aki szerint mérföldkő lesz az a nap a magyar labdarúgás történelmében. Igaz, nemzetközi mércének megfelelő stadionunk még nincs, ám a szövetség az edzőközpont létrehozásával is sokat tett azért, hogy a sportág működésének feltételei javuljanak az országban. Régen a magyar csapatok külföldön készültek az őszi és a tavaszi idényekre, a pénz akkor kevésbé okozott gondot. Már csak azért is, mert együtteseinket magasan jegyezték a képzeletbeli futballbörzén, szívesen látták vendégül melegebb éghajlaton, ahova manapság a szurkolók legfeljebb küldik őket a silány produkciók láttán, ám lehetőségük nincs az útra.

Mészöly Kálmán mesélte tréfásan, hogy neki évekig nem volt télikabátja. Nem volt rá szüksége, mert előbb a Vasassal túrázott telente Dél-Amerikában, majd hazaérve éppen csak átöltözött, és repült vissza a válogatottal. Nemzeti csapatunk a legutóbbi időkben az elavult tatai vagy a dunavarsányi edzőtábort használta, esetleg Gödre költözött ki a mérkőzések előtt, ám ezek csupán félmegoldások lehettek. Egyik sem nyújt lehetőséget a korszerű munkára, nem futballközpontúak, tehát a sportág speciális igényeit képtelenek kiszolgálni.

A múlté már az az időszak is, amelyben ósdi körülmények között is fel lehetett készíteni a futballistákat a megméretésekre. Aki ma salakos pályán oktatja a gyerekeket, aki nem alkalmazhatja a legfrissebb módszereket, élettani kutatásokat, az a világhoz képest csupán selejtet termelhet. Nem véletlen a termel szó használata: a kontinensen valóságos futballistagyárak működnek, és építik a tehetségeket piacképes labdarúgókká. Mindannyian tudjuk: a honi létesítményhelyzet arra kényszeríti a szakmát, hogy lényegében átaludja a három téli hónapot, az infrastuktúra csaknem mindenütt lelakott, és legfeljebb a hatvanas-hetvenes évek igényeinek felel meg.

Néhány klub felismerte ezt, belevágott a korszerűsítésbe, és most a sportág irányító szerve, a Magyar Labdarúgó-szövetség is példát mutat, ráadásul valóban remek példát. Olyan edzőközpontot avat május 2-án, amilyen Magyarországon még sohasem létezett, sőt egész Európa figyelmét felkeltette vele; a szerbek például már lelkesen másolják is a telki centrumot, egy az egyben átvéve a terveket. Az MLSZ csúcsminőségre törekedett, belátva, hogy csak a gazdagok engedhetik meg maguknak a silány áru megvásárlását, mert nekik van pénzük másikat venni, ha ezt el kell dobni. Ezt az edzőközpontot a felszereltségével együtt bármelyik magyar csapat használhatja, otthona lesz a különböző korú válogatottaknak, és minden feltétel adva lesz benne a magas színvonalú szakmai munkához.

Összeállításunkban körülnéztünk Telkiben, a sebesen épülő edzőközpontban, és kitekintettünk külföldre is, arra kíváncsian, hogy másutt milyen fejlesztések zajlanak a futball érdekében.