Ha nem lövik vissza a magyar női váltó elődöntőbeli futamát a hétvégi bécsi világbajnokságon, akkor a Huszár Erika, Heidum Bernadett, Keszler Andrea, Darázs Rózsa összetételű kvartett a hatodik helynél előrébb is végezhetett volna.
Ha ugyanezen a napon Knoch Viktor az 1500 méteres középdöntőben nem esik olyan szerencsétlenül, hogy agyrázkódást szenved, s nem kell visszalépnie a vb további küzdelmeitől, a kiváló formában lévő pécsi koris akár mindhárom távon odakerülhetett volna a legjobbak közé.
Ha szombaton Huszár Erikát nem zárják ki az 500 méteres elődöntőben, a magyar lány nem a nyolcadik, hanem a hatodik helyen zárt volna ezen a távon.
Ha…
De az életben s így a sportban sincs értelme a ha-val kezdődő mondatoknak, vagy ha igen, fordítva is igazak:
Hiszen ha a torinói téli olimpián Knoch Viktor „elől” nem zárják kínai ellenfelét 1500 méteren, akkor 26 év elteltével nem szerez pontot Magyarországnak a téli játékokon.
Ahogyan Huszár Erika is csak egyet szerzett volna, ha a bírók nem diszkvalifikálják két vetélytársát szintén 1500 méteren.
Vagyis a ha-val kezdődő mondatoknak valóban nincs túl nagy jelentőségük.
Ám ebben a sportágban a szerencsének és a bíróknak annál nagyobb!
Tudják ezt a magyarok is, éppen ezért a nagy világversenyek előtt sohasem jósolgatnak – edzenek, készülnek, teszik a dolgukat. A januári, torinói Európa-bajnokságon szerzett nyolc érem s a hétvégi bécsi vb-n a tisztes helytállás azt mutatja, nem is rosszul.
A mostani szezonban többszörösen sporttörténelmet írtak legjobbjaink, hiszen Knoch Viktor első magyarként (junior)világcsúcsot futott 500 méteren, a női váltó első Európa-bajnoki címét ünnepelhette, s ugyanez a kvartett először szerezte meg a világbajnokságon való indulás jogát.
Legjobbjaink azt nem titkolják, hogy az eddigi legnagyobb létszámú csapattal szeretnének ott lenni a vancouveri olimpián.
Látva, ahogyan egyre inkább közelednek a világ élmezőnyéhez, nem merészek az álmaik.