Kispályás árfolyamgazdálkodás

Azért vannak előnyei is a válságnak… A mi kis futballvezéreink például olyan flottul, naprakészen elemzik, hogy mikor jön jól, s mikor tragédia az euró árfolyamváltozása, mintha a szabadidejükben a frankfurti tőzsde csapatában kispályáznának, s a meccsek utáni sörözésnél remek befektetői tanácsokat – adnának. A hasonlatból – sajnos – csak a kispályázás igaz, az is csupán átvitt értelemben. Ahogy ugyanis a felkent vezetők okoskodnak az euró szárnyalása kapcsán, az magától értetődő egy kapu alatti, utcai valutaváltónál is, azaz: a legjobb olcsón venni és drágán eladni. Magától értetődik, hogy ez a tudás kevés a válságkezeléshez, nem elegendő ahhoz, hogy egy-egy cég (esetünkben: klub) talpra álljon, egyenesbe kerüljön, s nyereségbe forduljon. Az ilyesmihez kell a gazdálkodás képessége is. Ezt véve alapul a mi vállalkozássá kinevezett klubjaink már réges-rég válságban vannak, nem új számukra, hogy fogalmuk sincs, mit hoz a holnap. Leszámítva persze azt, hogy csak elfogadni képesek a pénzt, forgatni, befektetni képtelenek. A napi kiadások irányítják a könyvelői számtant, beruházásról szó sincs (a fejlesztés kifejezést szándékosan nem használom, mert esetünkben – utópia). Senkinek sem érdeke, hogy a válság miatt egyszer csak bedőljön az egész piac – így a vélemény. Ami kézből kontrázható. Éppen a piacnak (az igazinak, ahol valódi értékek valós vételáron cserélnek gazdát) érdeke, hogy ne a látszat, hanem a valóság rangsorolja a cégeket, hogy mindenki csak annyira vigye, amennyit produkál, amennyit ér. Nem a kifizetések körüli ügyeskedésben, a számlázási trükkökben, hanem abban, amire szerződött. Esetünkben a futball elnevezésű világjáték hátterének megteremtésében, ami csak akkor nevezhető sikeresnek, ha a produkció a pályán (játék) és a pályán kívül (infrastruktúra) egyaránt nívós – nem szavakkal, hanem pozitív mérleggel bizonyítva. A jó termékre mindig van kereslet. A minőség a legjobb árfolyam.