Csoda helyett

Én láttam már szörnyű szponzort is. Nevezzük nevén: a bajnoki címről álmodozó BVSC futballistáit a főváros sörgyára támogatta, nem kevés pénzzel, és az egyik meccs derekán, amikor nem ment a csapatnak, a cég marketing igazgatója leszaladt a kispadokat a nézőtértől elválasztó rácsig, és üvöltve követelte az edzőtől, hogy cserélje be az egyik csodacsatár helyett a másikat. Amikor megkérdeztem, tudja-e, mit művel, felháborodva utasította vissza az érdeklődést, mondván, neki ehhez joga van, elvégre ő adja a pénzt. Nem ő adta, egyszerű, mezei alkalmazott volt, de ez most nemigen számít. Csupán oda szeretnék kilyukadni, hogy normális, profi környezetben senki sem téveszti össze a saját szerepét a másikéval, nem teszi magát nevetségessé, ellenben valós esélye nyílik rá, hogy eredményt érjen el, kicsit fennköltebben fogalmazva: valóra válthatja álmait. Sopronban a kosarashölgyeknek már évtizedes álmuk a négyes döntő az Euroligában. Péntek este az álom valósággá vált, és ezzel felvirradt a titkokat keresők napja. Különösen figyelembe véve azt, hogyha a sorozat kezdetekor bárki megjósolja ezt a sikert, akkor az illető a legjobb esetben is sajnálkozó tekintetekre számíthatott volna, ez amúgy a legenyhébb fajtája a kielégítő elmeállapot megkérdőjelezésének. Utolsó oldalunkon olvasható cikkünkben maga az ügyvezető igazgató is elismeri, hogy a klub történetében találunk sokkal inkább sikerre ítélt csapatokat is, ám azok rendre kudarcot vallottak, míg most, amikor senki sem várta a bravúrt, bekövetkezett. Hadd csatlakozzam a titokkutatók táborához: nálam a kulcs a türelem. Az anyagi hátteret megteremtő szponzor mert – vagy éppen tehetősként merhetett – türelmesnek lenni: a vezetőség vezethetett, az edző kibontakoztathatta szakmai elképzeléseit, a játékosok pedig fejlődhettek, kosarazhattak szabadon, a profizmus keretein belül nyomasztó terhek nélkül. Azaz: mindenki tette, teszi a maga dolgát, és hagyja, hogy a másik is ezt tegye. Ez ugye túl egyszerűen hangzik. Hol a hókuszpókusz, a mágia, a varázslat, a siker misztikuma? Sehol. Helyette van más: final four.