Alaposan megfontolta ezt a döntést?Alaposan megfontolta ezt a döntést?
Igen, ugyanakkor nem is kellett túl sokat fontolgatnom. Több mint három éve nem hívtak a magyar keretbe. Legutóbb a szentpétervári világbajnokságon bronzérmet szerző csapatban játszottam. Mire kellett volna még várnom? Az utóbbi évben három kapitány állt a magyar keret élén, s egyiknek se jutottam eszébe. Montenegro szívesen lát, bízik bennem, értékeli azt, amivel segíthetem feljövő és sokak szerint sokra hivatott csapatát.
Mit szóltak az önhöz közel állók a váltáshoz?
Csak azoknak a véleménye volt fontos, akik tényleg nagyon fontosak nekem. Ők valamennyien gratuláltak, sok sikert kívántak, és megerősítették, hogy továbbra is mellettem maradnak jóban, rosszban. Az egyéb véleményekre, meg azokra, amelyek a mindenféle internetes beírogatós helyeken találhatóak, nem figyelek, s bevallom, nem is olvasom ezeket. Erről nem mondanék többet, mert senkit sem szeretnék megbántani. A vélemény, ugye, szabad… De nem kell mindegyikkel foglalkozni.
A szíve cseppet sem fáj?
Magyarország továbbra is nagyon fontos nekem, a hazámat szeretem, a magyarságomat nem veszítem el. Ez mély érzelmi kérdés, amelyet meg kell különböztetni attól, hogy józan érdeke is van az embernek.
Nem rábeszélni akarjuk a sajnálkozásra, csak tény, a magyar válogatottban 2000-ben mutatkozott be, és sikeres esztendőket töltött a legjobbak között.
Értem én a szelíden aggódó felvetéseket… A döntésem azonban megfontolt és jó volt, s hogy mennyire, az majd ezután derül ki. A magyar csapatban elért sikereim közül kiemelkedőnek tartom, hogy kétezerben Európabajnokságot nyertünk Bukarestben. Persze a Szentpéterváron szerzett vébébronz, valamint a kétezer-négyben Budapesten nyert Európa-bajnoki harmadik hely is előkelő helyen van a trófeáim között.
Mit nyerhet Montenegró színeiben?
Nem szeretnék tippelni, és jósolni sem tudok. Zsiga Gyula a szövetségi kapitányunk, aki a Podgoricában is edzőm, s erre a klubra épül a keret. Nagyon sok fiatal és tehetséges játékos kézilabdázik Montenegróban, a legjobbak a Buducsnosztban. Nem véletlen, hogy a BL-középdöntőben szerepel ez az együttes.
Egyik nagy vetélytársa pedig éppen a Győri Audi.
Nem csak udvariaskodnak a vezetőink, köztük Zsiga Gyula, amikor azt mondják, ismerjük és nagyra tartjuk a magyar bajnokot. Tényleg nem mi vagyunk az esélyesek a csoportunkban a továbbjutásra, vagyis az elődöntőbe kerülésre, hiszen a Győrt és a román Valceát nehéz megelőzni. Ugyanakkor itthon a legerősebb vetélytársainkat is megszorongatjuk, s talán idegenben is okozunk meglepetést.
A magas színvonalú bajnokság hiányát miként pótolja a montenegrói bajnok?
Az ősszel megszervezték az úgynevezett Regionális Ligát, amelyben éppen hozzánk hasonló helyzetben levő csapatok szerepelnek. Köztudottan „egycsapatos” a bajnokság Ausztriában, Szlovéniában, Macedóniában és Montenegróban, ezért a Hypo, a Krim Ljubljana és a Kometal Szkopje is itt játszik. Ugyanakkor szerb és horvát csapatok is csatlakoztak, s a minap éppen Kaproncán vendégszerepeltünk.
Előtte Bécsben jártak, s ott hozta nyilvánosságra, hogy intézik montenegrói honosítását.
Így igaz, de úgy látom, ettől a témától nehezen tudunk elszakadni. Pedig nem ritkaság a mai világban, hogy új hazát talál, akire a szülőföldjén már nem, vagy csak kevésbé számítanak. A sportban is temérdek az ilyen eset, magyarokkal is megtörtént már hasonló, nem is beszélve arról, hány külföldi játszik otthon már magyarként. A kézilabda-válogatottban főleg a férfiaknál, de a lányok között is. Most hirtelen csak Radulovics Bojana vagy Sirina Irina jut eszembe.
Jó, akkor mondja el, miként él, hogy érzi magát Podgoricán?
Mindenem megvan, remek a közösség, sikeréhes a most sérülésektől tizedelt csapat, és ambiciózus az edzőnk. Ugyanez mondható a válogatottról is, amely gyakorlatilag megegyezik a Podgoricával. Amikor Zsiga Gyula edzést tart, az egyben keretfoglalkozás is.
A honosítása mikor válik hivatalossá?
Pontosan nem tudom, mert a podgoricai vezetők intézik. Az elvi megállapodást már decemberben megkötöttük, az adminisztrációs kérdéseket ők intézik.
Van már címeres meze?
Még nincs, de márciusban a felkészülési meccseken már szeretnék játszani.
Tétmeccsen?
Csak júniusban. Akkor a svédekkel játszunk világbajnoki selejtezőt.
Ott lesz a montenegrói csapat decemberben Kínában?
Ez a vágyunk.