Feltépték a vasajtót

A San Paolo félelmetes stadion. Ezt nemcsak azért írjuk, mert a Napoli–Roma találkozó előtt az aréna felét elborította a déli szurkolók tűzijátéka nyomán keletkezett füstfelhő, hanem elsősorban azért, mert az oroszlánbarlang lakói odahaza már-már sebezhetetlenek. A nápolyi együttes az aktuális bajnoki idényben a Cagliari elleni döntetlent leszámítva valamennyi mérkőzését megnyerte – vasárnapig.

Vasárnap bekövetkezett, amire 2008 márciusa óta nem volt példa Nápolyban: a csapat vereséget szenvedett, a Roma 3–0-ra legyőzte. Vagy hogy az állatos hasonlatnál maradjunk: a „farkasok” szétmarcangolták az „oroszlánokat”. Pedig az első percek eseményei más végkifejletet ígértek. A 6. percben például néhány pillanatig vezettek is a hazaiak, Marcelo Zalayeta gólját azonban eredeti ítéletét felülbírálva kezezés miatt Emidio Morganti játékvezető érvénytelenítette. Mondanánk, hogy a döntésben asszisztense segítette a leginkább, ám ez nem lenne igaz: a gól megadásának pillanatában a római játékosok egy emberként rohanták le, és igyekeztek meggyőzni igazukról a tétovázó bírót, aki a találat visszavonása után a nápolyi különítmény véleményét is kénytelen volt végighallgatni. Tegyük hozzá, Morganti másodszorra bizonyult bölcsebbnek, Zalayeta kezét ugyanis tényleg érintette a labda.

Harmadszorra viszont megint tévedett: a 18. percben David Pizarro bal oldali beadása nyomán Philippe Mexes félméteres lesről indult, mielőtt a nápolyiak hálójába fejelt. S a Napoli csapatkapitánya, Paolo Cannavaro hiába tette fel a kezét már Mexes fejese pillanatában, és hiába nyargalt a gólját futva ünneplő franciával párhuzamosan a partjelzőhöz, hogy visszakérje a kölcsönkenyeret, ezúttal a gól gól maradt.

A találkozó e pontján eszünkbe jutott Luciano Spalletti egyik korábbi megjegyzése, amelyet a Roma vezetőedzője együttese Internazionalétól elszenvedett kupaveresége után tett: „Még a gondolat is rémiszt, hogy a játékvezetők bizonyos csapatokat szándékosan segítenek...”

Most nem volt oka rémüldözni a római szakvezetőnek, már csak azért sem, mert a 32. percben másik belső védője, Juan is gólt szerzett. Ráadásul ez a találat nemcsak érvényes, szabályos is volt, a brazil hátvéd Pizarro jobb oldali szöglete után kikezdhetetlen mozdulatsor végén, a nápolyiak sűrűjében fejelt a kapuba.

Az 50. percben pedig eldőlt a mérkőzés kimenetele, hiszen a Roma nagykönyvekbe illő Fabiano Santacroce, Alberto Aquilani, Mirko Vucsinics kombináció végén a montenegrói lövésével megszerezte harmadik gólját. A látványos támadás apró szépséghibája volt, hogy Santacroce a Napoli játékosa.

A 3–0-s győzelemmel a rómaiak másfél legyet ütöttek egy csapásra, hiszen egyrészt feltornászták magukat az UEFA-kupa indulást érő hatodik helyre, másrészt a táblázaton majdnem megelőzték a Napolit – rosszabb gólkülönbségük miatt azonban mögötte vannak. És ami a legfontosabb: három pontra megközelítették a végső célként megfogalmazott, Bajnokok Ligája-szereplésre feljogosító negyedik helyet.

Kínos mellékszál: az eredetileg cserének nevezett, és emiatt sértődött Christan Panucci a kispad helyett inkább a lelátót választotta, a találkozó után pedig kijelentette, azonnal el akarja hagyni a Romát.

A játéknap másik száműzöttje José Mourinho volt, akit a Sampdoria elleni mérkőzés (1–0) 41. percében reklamálásért elküldtek az Inter kispadjáról.