A legrosszabb Inter

„Amióta én vagyok az Internazionale edzője, most játszott a legrosszabbul a csapat” – szögezte le José Mourinho néhány perccel azután, hogy a játékvezető véget vetett a milánói csapat szenvedésének, és lefújta az Atalanta elleni bajnokit. A fekete-kékek listavezetőhöz méltatlan teljesítményéről mindent elárul, hogy a 33. percben 3–0-ra vezetett a bergamói csapat, a portugál vezetőedző pedig együttese vergődését látva már a 29. percben cserére szánta rá magát. S bár az Atalanta további négy alkalommal igen közel járt a gólszerzéshez (egy esetben csak a kapufa mentette meg a milánóiakat), végül megmaradt a három, az Inter pedig Zlatan Ibrahimovic 92. percben szerzett, szépségdíjasnak éppen nem nevezhető, közelről bekotort gólja révén legalább valamelyest enyhített a kínon.

A hazaiak három találatáról pedig hagyjuk, hogy Mourinho beszéljen – a maga sajátos szemszögéből:„Nevetséges gólokat kaptunk! Gondoljunk csak az elsőre, amely előtt Floccari a kapunak háttal vette át a labdát, a hátvédünk azonban elegendő területet hagyott neki ahhoz, hogy kapura forduljon. Persze hibás vagyok én is, hiszen ezek szerint nem voltam képes elmagyarázni a szóban forgó harmincnégy éves védőnek (sic!), hogy ilyen hibát a tizenhatoson belül nem lehet elkövetni. Nézzük a másodikat! Doni szabadrúgása után Ibrahimovic kezén megpattant a labda, és épp a kapu sarkába vágódott. Balszerencse? Lehet. De a megmozdulásért a bíró adhatott volna büntetőt is… A harmadik gólról meg annyit, hogy tisztában vagyunk Doni képességeivel, de ebben az esetben bizony csak bámultuk, ahogy az Atalanta-játékos a kapunkba fejel.”

A szokatlan értékeléshez kiegészítésképpen hozzétennénk, hogy a Mourinho által igen különös módon körülírt hátvéd Iván Córdoba, aki egyébként nem 34, hanem 32 esztendős… A hátsó bizonytalankodás már csak azért is meglepő, mert a sziklaszilárd védekezés sokáig a csapat egyik legfőbb ismérve volt, amit egyértelműen jelez, hogy a fekete-kékek – a milánói derbit leszámítva – 2005 szeptembere (Palermo, 2–3) óta nem kaptak három gólt idegenben.

„Nem magyarázkodom – értékelt a portugál szakvezető a meccs utáni sajtótájékoztatón. – Vereség után általában az ellenfelet szoktam dicsérni, most azonban nem ezt teszem. A meccs első harminc-negyven percében olyan pocsékul játszottunk, hogy jobb nem kommentálni. Úgyhogy én most elhallgatok, önök, újságírók pedig szabadon használhatják a negatív jelzőket ezzel a találkozóval kapcsolatban.”

Az előző hét végén hazai pályán kiszenvedett, Cagliari elleni döntetlen (1–1) után ismét nem nyert az Inter, ám így is vezeti a táblázatot. Ahogy a fenti kritikákkal, úgy Mourinho záró gondolatával is egyet kell értenünk: „Még csak annyit szeretnék mondani, hogy akármi is történt most, a bajnokságban jelenleg tizenkilenc olyan csapatról tudok, amely nagyon szívesen lenne az Inter helyében.”