Családi kötelékek

Karácsonykor minden olyan, mint gyerekkorukban. Mintha visszapörgetnék az idő kerekét, mintha nem is telt volna el az elmúlt több mint két évtized. S bár Talma azt mondja, ma már nehéz őt meglepni bármilyen ajándékkal is, édesanyja azért mindig megpróbálja. Már hónapokkal korábban dugdossa az ajándékokat, amelyeket aztán neki magának is nehéz megtalálnia…

A megtalálhatatlan csomag esete

„Gabikám hét-nyolc éves koráig elhitte, hogy van Jézuska meg Télapó. Jó sokáig titokban tudtuk tartani előtte, hogy valójában kitől kapja a játékokat – mesélte Talmácsi édesanyja. – Tudja, mit? Addig volt szép a karácsony. Amíg becsempésztem az ajándékokat, kiküldtem őket szánkózni vagy a fürdőszobába, hogy öltözzenek fel szépen, ünneplőbe. S mire kijöttek, ott voltak a szép csomagok. Emlékszem, az egyik alkalommal addig dugdostam őket, hogy a legnagyobbról teljesen elfeledkeztem. Aztán ott álltak a fiaim, és néztek rám kérdő tekintettel. Másodpercekbe telt, amíg leesett, hogy még várnak valamit.

De nem szóltak semmit szegénykéim, azt hitték, nem kapták meg, amire vágytak. Én meg szaladgáltam körben a lakásban, és zakatolt az agyam: Atyám! Hova dugtam el?”

A karácsony mindig a megnyugvás ideje. Talmácsi Gábor felpörgetett életében is, hiszen ilyenkor (lévén teszttilalom) kisebb a hajtás, kevesebb a tennivaló, egy kicsit meg lehet nyugodni, el lehet tölteni néhány napot a családdal, rokonokkal. Az egyetlen magyar gyorsaságimotoros-világbajnok azt mondja, az idén egy kicsit korábban jött a nyugodt időszak, s nem bánja, hogy így történt. Mert legalább marad idő egy kicsit nosztalgiázni, visszaemlékezni.

A legbecsesebb ajándék egy F1-es kisautó volt

„Gyerekkorunkban állandó vitában voltunk a tesómmal, Gergővel, mert mindig hülyeségeket kért karácsonyra. Egyszer például összeépíthető autópályát, amely elfoglalta az egész szobát. Tudtam, mi lesz ebből: nem fogunk elférni. Aztán meg egy hétig használja, és ott áll, csak foglalja a helyet. Így is lett. Körülbelül öt-hat éve ért meg arra, hogy figyelembe vegye tanácsaimat, és ne kérjen ökörséget. S hogy mi volt a legemlékezetesebb karácsonyi ajándékom? Egy Burago autó, egy Formula–1-es Benetton. Hét-nyolc éves lehettem, és nagyon-nagyon vágytam rá. És amikor megkaptam, rengeteget foglalkoztam vele, nyitogattam az ajtaját, políroztam. Tisztán emlékszem arra az örömre, amelyet akkor éreztem, amikor kibontottam a csomagolópapírból.”

Aztán persze jó néhány ajándék kapcsolódott a motorsporthoz is. Amikor minimotoroztak Gergővel, mindig karácsonykor kapták meg a bőrruhájukat. Afféle motiváció volt ez – a szezonkezdetig mindig ott állt a szobában felakasztva. Lehetett nézegetni, lehetett álmodozni. Győzelmekről, kupákról, világbajnoki címről meg sok egyébről is. Talma például mindig abban reménykedett, hogy egyszer ő is részt vehet a televízióban hagyományosan karácsonykor zajló Szuperbajnok vetélkedőn, amelyen (ha van, aki nem emlékszik) különböző sportágak legjobbjai mérték össze a tudásukat ügyességi feladatokban. A Talmácsi család mindig ott ült a tévékészülék előtt, s Gábor titokban arra gondolt, ha majd diadalokat arat, talán őt is meghívják, s milyen büszke lesz akkor az egész család. Aztán úgy alakult, hogy mire sikereket ért el, már nem rendezték meg a vetélkedőt.

„Karácsonykor én is szoktam főzni, spagetti carbonara a specialitásom, azt az egész család szereti – árulta el Talma. – Persze anyu is főz mindenféléket, talán túl is megy a határon. Olyan bőséges a menü, hogy az ember alig tud választani. De ez is hozzátartozik a karácsonyhoz. Hogy együtt főzzünk, együtt díszítsük fel a karácsonyfát, egyáltalán, hogy együtt legyünk. Azt szeretem a legjobban, amikor esik a hó. Szenteste szűk családi körben ünneplünk, csak anyu, apu, Gergő meg én, aztán a következő napokban jön az egész család, összegyűlünk vagy huszonöten.”

Megható filmeket készítenek a szülőknek

Talma édesanyja elárulja, megvannak már harmincöten is – folyamatosan bővül a család. S hagyományosan mindig náluk gyűlik össze a família. Sógornők, testvérek gyerekestől. Nagy, népes karácsonyi ünneplés.

Ilyenkor filmeket néznek, ezeket általában Talma öcscse, Gergő készíti, vágja öszsze. Régi felvétel e k ugyanúgy vannak köztük, mint mostaniak, s természetesen a legtöbb a motorversenyzéssel kapcsolatos, hiszen a család élete e körül forog. „Mindig meghatódom, és sírok ezeken a filmeken” – árulja el a mama, s azt mondja, beszéljek most már a világbajnok apjával, Pista bácsival, hátha neki is eszébe jut még valami. Ő aztán elárulja, hogy a karácsony náluk mindig ugyanúgy telt, mint az átlagos, normális családoknál. Boldogságban, békességben. Ha más játék nem jutott eszükbe, hát felnyitották az ágyat, abba bújtak a gyerekek, és jöhetett a bújócska. Hogy élvezték! De az ünnep fénypontja már akkor is az ajándékozás volt. Hiába mondják ma már, hogy nem fontos, hogy nem ez a lényeg, azért mindig jó látni az arcukat, amikor az ajándékokat bontogatják, és ahogy mosolyognak, ha megkapják, amire vágytak.

Olyankor mintha visszapörgetnék az idő kerekét, s gyerekek lennének megint…