A kilyukadt szemgolyó

Dél körül történt. Dvéri Zsolt pontosan emlékszik minden mozdulatra s pillanatra. A Fehérvár labdarúgója otthon tett-vett, afféle ügyes mesteremberként dolgozott. Nem először ragadott szerszámot, úgy volt vele, amit maga is meg tud csinálni, ahhoz minek hívjon segítséget. Éppen egy vasat fúrt, amikor a fúrószál eltört, s a következő másodpercben soha nem érzett fájdalom hasított a szemébe. Riadtan odakapott, majd pislogva körbenézett, hogy megállapítsa, van-e gond a látásával.

A kép éles volt, a szeme tökéletesen működött.

Mégis úgy érezte, valami nagyon nincs rendben. Amikor meglátta magát a tükörben, megfordult vele a világ: kilyukadt a szeme. Nem volt mire várni, jóllehet látott, ám a helyzet egyre aggasztóbbnak tűnt, ezért azonnal az orvosi ügyeletre sietett. Ott először azt mondták neki, hogy összevarrják a sebet, aztán mehet haza. Csakhogy a vizsgálatok megmutatták, ennél nagyobb a baj. Olyannyira, hogy Dvéri Zsoltot azonnal kórházba küldték. A sérült futballista este fél 11-kor érkezett meg a fővárosi egészségügyi intézménybe, majd hajnali fél kettőkor megműtötték.

Az operáció nagyjából háromnegyed órán át tartott.

Nem altatták, helyi érzéstelenítéssel tompították a fájdalmát, közben bevarrták a lyukat a szemgolyóján.

„Életemben először kerültem kórházba. Most estem át az első műtétemen, de bárcsak a bokám vagy a térdem miatt kerültem volna ilyen helyzetbe – mondta DvériZsolt, aki készségesen nyilatkozott, de kérte, ne fotózzuk ilyen állapotban. – Az élet váratlan

szituációkat produkál, az ember egy pillanat alatt bajba kerülhet. Bevallom, megrettentem, amikor megláttam a tükörben a lyukas szememet. Nem kívánom senkinek azt az érzést. A vasárnap borzasztó volt, kötéssel a szememen feküdtem egész nap, s ha pislogni próbáltam, irtózatos fájdalmat éreztem. Most már nincs rajtam kötés, csupán piros, gyulladt a szemem. Azt mondják az orvosok, ha nem lesz semmi komplikáció, csütörtökön kiengednek a kórházból. Most úgy tűnik, nincs maradandó sérülésem, a szemembe fúródott háromcentis fúrószál nem ért látóideget. Egyelőre homályosan látok, de bízom benne, hogy ez múló állapot. Az biztos, hogy minimum két hónapot ki kell hagynom, nem terhelhetem a szemem semmilyen mozgással.”

Dvéri Zsoltot megállás nélkül keresik telefonon, aggódó rokonok, barátok, csapattársak és szurkolók hívják, érdeklődnek egészségi állapota felől, s persze mindenki azt kérdezi, mikor futballozhat újra. A fehérvári játékos persze mindenkit megnyugtatott: ha a tavasz rá is megy erre a szemsérülésre, esze ágában sincs abbahagyni a futballt.