A befektetés nem üzleti öngyilkosság

Szerencsés alkat, szem látomást egy kiló felesleget sem szedett fel, amióta abbahagyta a játékot. Tulajdonképpen miért nem futballozik még?Szerencsés alkat, szem látomást egy kiló felesleget sem szedett fel, amióta abbahagyta a játékot. Tulajdonképpen miért nem futballozik még?

Profi szinten a térdem miatt. Annyit volt sérült, és annyira megkopott a sok műtéttől, hogy képtelen lennék azon a szinten teljesíteni, amelyet elvárnék magamtól. Baráti társaságban viszont péntekenként rendszeresen focizom, hétfőnként pedig az MTK öregfiúkcsapatában játszom. Sajnos sok meccset ki kellett hagynom, de ennek már nem sérülés, hanem a munka az oka. Nekiálltam dolgozni, pörögtem, hajtottam, a sport szinte teljesen kimaradt az életemből, de aztán rájöttem, valami nagyon hiányzik.

A mozgás?

A futás. Hétéves koromban kezdtem el rendszeresen sportolni, és harmincnégy voltam, amikor abbahagytam. A mozgás, a leizzadás a lételememmé vált, ezért Illés Bélával minden héten egyszer futok a Margitszigeten. Persze a futás is jobb labdával, játék közben, de így is szükségem van rá.

Kamatoztatni tudja sok év tapasztalatát

Azt mondja, a munka miatt sok meccsről hiányzott. Ennyire hajszolt az élete egy fiatal vállalkozónak?

Sajnos igen. Sok régi barátom panaszkodik, hogy hanyagolom őket, egy évben legfeljebb egyszer tudunk összehozni egy-egy találkozót, és így az emberi kapcsolataim megsínylik a sok munkát. Ezt látom magam körül is, az emberek rohannak, nincs idejük semmire, idegesek, és kezdem elhinni, hogy az az igazán gazdag ember, akinek van szabad ideje.

Csak így lehet talpon maradni?

A logisztika, a fuvarozás, amivel én foglalkozom, állandó készenlétet igényel. Jelenleg hetvennyolc autónk fut az utakon, ez rengeteg munkával jár, gyakran éjfél is elmúlik, mire mindennel végzek. Az a baj, ha ez baj egyáltalán, hogy én semmit sem tudok fél gőzzel csinálni, ha belevágok, igyekszem a maximumot nyújtani, és csak akkor nyugszom meg, ha minden teendővel tökéletesen végeztem.

Hogyan lesz egy futballistából nagyban utazó vállalkozó?

Amikor még játszottam, csendestárs voltam a testvérem cégében, majd amikor éppen megsérültem az MTK-ban, barátaim felvetették, jó lenne, ha beszállnék a vállalkozásukba. Szükségük volt a futball révén szerzett külföldi kapcsolatrendszeremre és a nyelvtudásomra is, hiszen beszélek angolul, és nem adnak el flamandul, héberül és németül sem. Éppen akkoriban csatlakoztunk az unióhoz, az ország nyitottabbá vált Európa felé, így a cég is nyitni akart – kapóra jöttem.

Korábban is befektette a futballal keresett pénzt?

Mint említettem, mindig a maximumra törekedtem, ezért labdarúgóként elsősorban a játékra összpontosítottam. Izraelben tényleg kiválóan kerestem, de nem akartam itthoni vállalkozásba fogni, hiszen távolról nagyon nehéz irányítani egy céget, és a figyelmemet is megosztotta volna. Kisebb befektetéseim persze akadtak, de azokat nem nevezném lényegeseknek.

Most törleszti mindazt, amit a futballtól kapott

Jól tudom, hogy a vállalkozásban Illés Béla és Kuttor Attila az üzlettársa?

A fuvarozásban igen, de a névsor nem teljes, mert öten vagyunk. A negyedik Csertői Aurél, az ötödik pedig Kóbor László barátunk, aki nem kötődik a futballhoz.

A névsort nézve talán oktondiság megkérdezni, mégis megteszem: hogyan csöppentek üzletemberként a labdarúgásba és lettek a Haladás befektetői, illetve tulajdonosai?

Az akadémia révén. Illés Bélát kérték meg, hogy adja a nevét a szombathelyi gyerekfocihoz, mi pedig arra jutottunk, hogy ez a név Magyarországon igen tekintélyes a futballban, és csak jelentős, a presztízséhez illő kezdeményezéshez szabad kapcsolni. Ha viszont akadémiát működtetünk, ahhoz kell infrastruktúra, és ezt az önkormányzat segítségével létre is hoztuk. Találtunk olyan iskolát és kollégiumot, amely befogadta az akadémiát, de ez természetesen befektetéseket igényelt. Fontos szempont volt, hogy minden egy helyen legyen, a gyerekek az időt ne pazarolják utazásra, a tanulás, az edzés és a pihenés megfelelő mennyiségben és arányban töltse ki az életüket.

A kérdés a profi futballra is vonatkozott… Sok tekintélyes gazdasági szakember nyilatkozta, hogy aki egyetlen fillért is betesz a mai magyar labdarúgásba, az őrült vagy hátsó szándékai vannak.

Ez nem ilyen egyszerű. Mi a múltunk révén ezer szállal kötődünk a sportághoz. Sajnos nekünk nem sikerült a bravúr, hogy játszhassunk világ- vagy Európa-bajnokságon, viszont hátha tehetünk azért, hogy a mai fiatalok kijuthassanak majd valamelyikre. Az üzleti szempontok mellett nálunk létezik az elhivatottság is. Ha ma újra kezdhetném az életemet, ismét futballista lennék. Rengeteget kaptam ettől a játéktól, és kötelességem törleszteni azzal, hogy a lehetőségeimnek megfelelően segítek, ha szükség van rá.

Ez remekül hangzik, de nem hiszem, hogy szívesen dobálja ki a pénzt az ablakon.

Szó sincs róla, a családja egzisztenciáját nyilván senki sem akarja kockára tenni. A Haladás szerény költségvetéssel dolgozik, és mi abban bízunk, hogy az akadémiáról kikerülő tehetséges gyerekek itt megmutatják a tudásukat, a teljesítményükkel felhívják magukra a figyelmet, a legjobbak tovább léphetnek, befektetéseink pedig az eladásukból térülhetnek meg, persze csak hosszú távon. Egyelőre az út elején járunk, de bizakodó vagyok. A kilencvenkettes korosztály például hét játékost is ad a válogatottba, egyikük tehetségesebb, mint a másik, közülük többen is sokra vihetik. Játszottam Belgiumban is, és komolyan mondom, egyetlen belga klub sem tud többet tenni a gyerekek fejlődése érdekében, mint az Illésakadémia.

A pályán soha senki nem hazudhatott...

Ha jól belegondolok, külföldet megjárt labdarúgónk tulajdonosként nem irányított egyetlen egyesületet sem. Hogyan fogadta megjelenésüket a többi vezető?

Nem találkoztam negatív reakciókkal. Inkább a féltést tapasztalom, de talán értik, hogy nem vagyunk öngyilkosok, alkotni szeretnénk, mert hiszünk benne, hogy segíthetünk, és jók a szakmai ambícióink. Külföldön ez a szerepvállalás nem ritka, és inkább az a baj, hogy magyar játékosok nem ragadtak meg kint edzőként vagy menedzserként, mert úgy sokat segíthetnék a magyar futballistákat, ahogyan teszik ezt a horvátok és a szerbek.

A Haladásban nem faramuci az a helyzet, hogy Kuttor Attila játszik, Csertői Aurél a vezetőedző, így ha meg kellene valamelyiküktől válni, akkor a saját üzlettársa szűrét tenné ki?

Látszatra talán igaza van, de én a pályáról ismerem mindkettőjüket, és ott nem lehet hazudni, hamar kiderül, ki milyen ember. Kuttor Attila mentalitásával igazi példakép a fiatalok előtt, Csertői Aurél él-hal a csapatért, és tűzbe teszem a kezem, hogy ha úgy érezné, már picit sem tud segíteni, akkor magától felállna a kispadról.

A Haladás jó helyezése ellenére tüntető szurkolók is így érzik?

A szurkoló étvágya kielégíthetetlen.

Szerintem várakozáson felüli teljesítményt nyújtott a csapat az ősszel, mindenütt vállalta a bátor, győzelemre törő játékot, és újoncként valóban jó helyen is zártuk az idényt. A profi futballban az a lényeg, hogy mindenki tegye a maga dolgát: a vezető vezessen, az edző készítse fel és állítsa össze a csapatot, a játékos élete minden rezdülésével az együttes sikerét szolgálja, a szurkoló pedig szurkoljon. Igaz, utóbbi olykor szívesen részt vállalna a többi szerepből, de ezzel nem lehet mit kezdeni, ő már csak ilyen, és csupán akkor elégedett, ha a kedvencei győznek. És ez nem is nagy baj.