Gödörből a csúcsra

Mi volt eddigi pályafutásának legnagyobb elismerése?Mi volt eddigi pályafutásának legnagyobb elismerése?

Talán az, hogy két éve a bal oldali középpályás posztján második lettem Dzsudzsák Balázs mögött a Nemzeti Sport osztályzatai alapján – mondta Szakály Péter, a DVSC-TEVA játékosa, aki a Bp. Honvéd 4–1-es legyőzésében főszerepet vállalt.

És mi volt az eddigi legmagasabb osztályzata?

Hetes.

Most mire számított?

Azt hittem, jó leszek a nyolcasra, a kilences osztályzat eszembe sem jutott, éppen ezért nagyon meglepődtem, amikor megláttam a nevem mellett.

Talán túlzásnak is tartja?

Nem szeretném saját magamat értékelni, szerencsésebb, ha mások minősítenek. Éreztem és tudtam, hogy jól megy a játék, de ez igaz volt az egész csapatra. Utána beszéltük is az öltözőben, hogy magabiztosan futballoztunk, és egy percig sem forgott veszélyben a győzelmünk. Ez számított, és engem az sem zavart volna, ha csak gólpasszokat adok, a góloknál pedig nem egyedül az enyém volt az érdem, hiszen a társak kihagyhatatlan helyzetekbe hoztak.

Az egyik debreceni vezető a meccs után azt mondta, különösen örül a jó teljesítményének, mert nagyon mélyről tornászta fel magát. Mit jelent ez a mondat?

Amikor tavaly télen a klub megvett a Kaposvártól, sérült voltam, majd kivették a mandulámat, és valóban mélyponton éreztem magam. Nem edzhettem rendesen, így az új környezetben nem fogadtathattam el magam, az erőnlétem gyenge volt, és mindez mentálisan nagyon megviselt. Ugyanakkor rengeteget segített, hogy a vezetők és a társaim türelemre intettek, éreztették, számítanak rám, és az idő nekem dolgozik. Igazuk lett, ma már nincs gond az elfogadottsággal.

Azt hamarabb fel tudta dolgozni, hogy kiscsapattól a bajnokesélyeshez került?

Ez sem volt könnyű, de ma már nem jelent gondot. Mindkét helyen maradéktalanul korrekt emberek között lehettem, itt azonban profibbak a körülmények, és jobbak a lehetőségek. Ami Kaposvárott bravúr, az itt kötelező, azaz nemcsak a lehetőségek különböznek, hanem az értékrend is. A váltásnak köszönhetően így a gyötrelmes tavasz dacára bajnoki ezüstérmem van, és kupagyőztesnek is vallhatom magam.

Még csak huszonkét éves: mi a legfontosabb célja a futballban?

A legfontosabb természetesen a válogatottság. Tudom, ennek most kicsi a realitása, hiszen a válogatottnak éppen a középpályássora a legerősebb, Huszti Szabolcs, Dzsudzsák Balázs, Gera Zoltán, Hajnal Tamás vagy Buzsáky Ákos kiszorítására jelenleg nincs esélyem, de hosszú távon nem mondok le róla. Később kipróbálnám magam olyan külföldi bajnokságban, ahol játsszák a futballt, addig pedig szeretnék sok jó meccset játszani, és a Debrecennel mindig megnyerni a bajnokságot.

Az idén ez min múlhat, s melyik csapat lehet a legnagyobb vetélytárs?

Mindenki az Újpestet mondja, de szerintem a Haladást és a Vasast sem lehet leírni, mindkettő ellen játszottunk már, és szerintem erős csapatok. Az dönti el a bajnoki címet, melyikünk képes tartósabban jó formában játszani, s ebből a szempontból jók az esélyeink, hiszen a kispadunk hosszú, mindenkit lehet úgy pihentetni, hogy a csapat nem látja kárát. Ha a Honvéd elleni játékot többször is képesek leszünk megismételni, szerintem teljesülhet a bajnoki aranyról szőtt álmom.