Zseni két keréken

Vale, a profi. Néha bolondos, máskor rettenetesen szigorú – de az biztos, hogy győzelemre született. Ehhez kétség sem férhet.

Afféle főnixmadár ő (vagy egyszerűen csak sugárzóan tehetséges, és ez mindenre magyarázat?), aki újra meg újra feltámad poraiból, akinek a segítségével világbajnok motort fejlesztenek a gyárak, aki folyamatosan meg tud újulni, és bármilyen körülmények között képes a győzelemre.

Valentino Rossi Motegiben megszerezte pályafutása 96. világbajnoki futamgyőzelmét, s ezzel nyolcadszor is világbajnok lett. Három futammal a sorozat vége előtt. Ha a régi időket élnénk, a további versenyeken már rajthoz sem kellene állnia, megfelelő rajtpénz hiányában. Csakhogy más idők járnak, a rajthoz állás kötelező (a profi világ profi hozzáállást, szigorú szerződéseket hozott magával), de a Doktor nem bánja, hiszen élete a motorozás, még mindig ugyanazzal a lelkesedéssel ül fel a gépére (talán csak babonái sokasodtak az évek alatt), mint a legelső alkalommal.

Az ördögbe is, ha ránézünk, ugyanazt a csibész kölyköt látjuk, aki 1996-ban megnyerte első nyolcadliteres versenyét Csehországban! Pedig azóta majd’ száz futamgyőzelmen, két kategóriaváltáson és nyolc világbajnoki címen (egyetegyet a két kisebb géposztályban, hatot a királykategóriában szerzett) is túl van.

S hamarosan nemcsak az ellenfeleket vezeti az orruknál fogva, hanem egy egész város életét irányítja.

Valentino Rossi mint polgármester? Elég abszurd ötlet a világ jelenlegi legjobb motorversenyzőjét bársonyszékben elképzelni – pedig alig néhány hónap múlva ez realitás lesz. A tavulliai polgármesteri hivatal vezetősége nemrégiben döntött erről.

Hivatalos ülés keretében, fehérabroszos asztal mellett, karosszékekben ülve – a misanói versenypálya dombjai között.

Az irodát úgy, ahogy volt, kiköltöztették a pályára, s ott megszavazták, hogy az év utolsó előtti napján Valentino Rossi lesz a polgármester.

S hogy mit szólt ehhez az immár nyolcszoros világbajnok motorversenyző? Viccel ütötte el a dolgot, és megfogadta, első tervezett intézkedése, hogy édesanyja, Stefania ne hajszolja agyon magát azon a napon az irodában, mert azt szeretné, ha lenne elég ideje elkészíteni az ő ebédjét…

Tavulliában amúgy aligha találnánk olyan embert, aki nem Rossinak szurkol – a városka lakói valósággal megőrülnek a Doktorért. Nem véletlen, hogy ez az egyetlen helyszín, ahol a maximális sebességet lakott területen belül az 50 helyett 46 kilométer/órában határozták meg – mivel ez kedvencük legendás rajtszáma. (Bajban lennének, ha Rossi egyik pillanatról a másikra úgy döntene, a jövő évtől mégiscsak elkezdi használni a világbajnoknak járó egyest…)

Beceneveinek és rajongói klubjainak se szeri, se száma, s bárhol járunk a világon, az ő mindenkori színeiben pompázik a legtöbb szurkoló. Imádják Rossit, aki humort vitt a motorsport véresen komoly világába, aki divatot teremtett azzal, hogy a hazai futamaira speciális ruhát és sisakot készíttetett magának, hogy amikor az olasz labdarúgó-válogatott az Európa-bajnokságon szerepelt, ő olyan bőrruhát viselt, amely a nemzeti tizenegy öltözékét szimbolizálta. Neki még azt is megbocsátották, hogy az egyik évben a szmokinghoz citromsárga tornacipőt vett fel, amikor Monaco egyik legelegánsabb szállodájában az éves díjkiosztót tartották.

Valamelyik futamon feltűnt egy plakát a lelátón (ez akkoriban volt, amikor szárnyra kapott a hír, hogy Rossi a Formula–1 felé kacsingat, mert ott is tárt karokkal várnák, ez nem vitás), amely a következőt üzente egy népszerű reklámra utalva: „No Vale, no party!” Vagyis Vale nélkül nincs buli… S mondhat bárki bármit, ez tényleg így van. Ha ő visszavonul, újabb nagy korszak zárul le a motorsport történetében. Ez azonban egyelőre szóba sem kerül – szerencsére.