Az álma végül valósággá vált

Fohászkodott már életé ben valaha annyira esőért, mint vasárnap reggel? Fohászkodott már életé ben valaha annyira esőért, mint vasárnap reggel?

Nem hinném. A szombati időmérésen leszakadt az ég, eltűntek a motorok közötti különbségek, s én másodikként végeztem. Ezek után nem csoda, hogy szerettem volna, ha a versenyen is esik.

Meghallgatásra találtak az imái?

Abból a szempontból igen, hogy a rajt előtt negyven perccel volt egy zápor, amelynek következtében a start pillanatában még nedves volt a pálya. Dilemmáztunk a gumiválasztáson, s végül a főszerelőm, Horváth László javaslatára vizest tettünk fel. Azt mondta: van nyolc köröm, addig kell a maximumot nyújtani, mert addigra felszárad a pálya, és csúszkálni fog a motor. Így is lett...

Amennyiben?

A rajt után elsőnek fordultam, és próbáltam a lehető leggyorsabb tempót diktálni. Egyedül a spanyol Elena Rossell tartotta velem a lépést – mi ketten különversenyt vívtunk, mert mögöttünk látótávolságon kívül voltak a többiek. Az elején én mentem elöl, aztán megelőzött, én vissza, majd öt körrel a vége előtt megint ő került lépéselőnybe. Ekkor kezdtük el a lekörözéseket, és én nem voltam szerencsés, mert mindegyik körhátrányos mögött mentem legalább két-három kanyart, így a végén már nem volt esélyem a támadásra.

Így is szép eredmény, ahhoz képest, hogy egyáltalán nem ismerte a pályát.

No igen. Az első edzéstől kezdve folyamatosan a beállításokon agyaltunk, még a vasárnapi bemelegítő edzésen is változtattunk, sőt még utána is. Rizikós volt megtenni, de vállaltuk, és a technikás, nedves pályán bejött a számításunk.

Gondolta volna, hogy az összetettben is dobogóra állhat?

Megmondom őszintén, nem nagyon. Szlovén ellenfelem kilenc ponttal volt előttem a záró futam előtt, s az reálisan nézve nagyon sok. De szerencsém volt, mert én jól mentem, ő viszont gyengébb hétvégét fogott ki, és csak ötödik lett. Azonos pontszámunk lett, és a mostani második helyezésem döntött a javamra...

Nem rossz bemutatkozó év. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy nemcsak a pályákat nem ismerte, hanem korábban hatszáz köbcentis géppel sem versenyzett soha...

Nagyon boldog vagyok. Amikor elkezdtem a szezont, azt kértem az égiektől, hogy legalább egyszer dobogóra állhassak, és hogy az összetettben is ott legyek a legjobbak között. Ez volt a cél, vagy inkább az álom, és végül is megvalósult, úgyhogy nem panaszkodom a bemutatkozásra. Ajánlólevélnek sem volt rossz ez az ezüstérem.