Stílusosan játszanak, ha megijesztik őket

„Tuti döntetlen!” – szögezte le ellentmondást nem tűrően egy magas, körszakállas férfi körülbelül egy órával a találkozó előtt a Csucsu sörözőben.

És hogy mire alapozta vélekedését?

A játékosok bizonyítás- (vagy bosszú-) vágyára. Tóth Mihály ugyebár amiatt fogadkozott, hogy ő a ZTE-t vezető Supka Attilának mutatja meg, hogy néhány hónappal ezelőtt a szakember rosszul döntött, amikor elküldte Kispestről.

Számíthatott arra is, hogy „... majd a Sebők Vili lerendezi”. A harmincötödik életévét betöltő, 53-szoros válogatott védő nem önszántából távozott 2007 márciusában a kékfehérektől. Három és fél évet töltött ott, sok siker és egy bajnoki bronzérem is szerepel a gyűjteményében. A vége azonban nem lett emlékezetes... Tavaly elégtételt jelentett számára, hogy Diósgyőrben gólt szerzett a ZTE ellen, és hiába van most is ott sok barátja, a védő kiélezett csatára, heves küzdelemre számított.

Nos, a latolgató szurkoló esélyeit rontotta viszont, hogy Dlusztus Imre ügyvezető igazgató a Vasas elleni találkozó után ultimátumot adott a csapatnak.

Ennek lényege: két találkozón négy pontot kell szerezniük, különben súlyos pénzbüntetés vár Tóth Mihályékra. Pakson egyet már sikerült összekaparniuk, a hiányzó három begyűjtése viszont a Zalaegerszeg elleni öszszecsapásra maradt.

A diósgyőriek kényszerűségből alaposan felforgatott védelemmel kezdtek. Igaz, korábban hat mérkőzésen tizenegy gólt kaptak, így túl sok rizikó nem volt a változtatásban. Egyik csapat sem rohant fejjel a falnak, de lüktető, jó iramú és élvezetes játék bontakozott ki. A hazaiak fejjel elért vezető találatához szükség volt Vlaszák Géza elbambulására is, a portás ugyanis meg sem kísérelte a magas ívű labda hárítását. A másik oldalon ugyancsak védelmi kihagyás előzte meg az egyenlítő találatot, így negyvenöt perc játék után semmi nem dőlt el.

A második félidőben jó időn keresztül csak amolyan maszatolás folyt a pályán. Mindkét csapat játékából hiányzott az elképzelés, az ötlet és a rafinéria. Az iramra nem lehetett különösebb panasz, jól bírták fizikailag a pályán küzdők, de szép akció csak elvétve futott a pályán. Egy óra elteltével a zalaiak egy kicsit nekidurálták magukat, és ötpercnyi jó időszakot produkáltak, de ez is csak arra volt elegendő, hogy szögletrúgásokat harcoljanak ki.

A DVTK az utolsó húsz percre valósággal megtáltosodott. Játékosai nem ismertek elveszett labdát, minden idegszálukkal a gólszerzésre törekedtek. A piros-fehér alakulat magabiztosan tartotta kézben a játék irányítását, és hiába nyomta meg a végét a Zalaegerszeg, az már kevésnek bizonyult az eredmény egalizálásához. A DVTK játékosai ezúttal küzdőszellemből és harci készségből is csillagos ötösre vizsgáztak, arról nem beszélve, hogy ezután nyilvánvalóan szó sem esik már a klubnál büntetésről, és Vágó Attila vezetőedző is nyugodtabban folytathatja munkáját a nyolc megszerzett bajnoki pont birtokában.