Nadal az olimpián sem talált legyőzőre, Gonzáleznek már ezüstje is van

Úgy is mondhatnánk, hogy két energiabomba csapott össze a fináléban, mivel Nadalra és Gonzálezre is az erőtől duzzadó, energikus tenisz a jellemző. Gonzáleznek nem volt ismeretlen az olimpiai döntő hangulata, négy éve ugyanis Athénban Nicolas Massú oldalán páros finálét játszott, amelyet meg is nyert. Emellett egyéniben bronzérmes volt 2004-ben.

A második játékban Nadal rögtön elvette ellenfele adogatójátékát, és mint fél órával később kiderült, ez elég volt neki az első szett megnyeréséhez. Persze kellett még hozzá, hogy a saját szervagémjeinél ne hibázzon, és ő nem is tette. Olyannyira, hogy még csak lehetősége sem volt Gonzáleznek visszabrékelni, így 6:3-mal a spanyolé lett az első játszma.

A folytatásban mindketten stabilan adogattak, tehát rövidítésbe torkollott a szett. Rendkívül fontos lett volna megnyernie Gonzáleznek a tie-breaket, hiszen Nadal ellen kétszettes hátrányból még nem sok ember tudott fordítani.

A spanyol azonban nem sok esélyt adott riválisának, 7–2-re megnyerte a rövidítést, amivel megtörte a chilei ellenállását.

A harmadik játszmában ugyanis González hamar 4:1-es hátrányban találta magát, hiába sült el a híres tenyerese jó néhányszor.

5:2-nél, saját adogatásánál remek szerváinak köszönhetően még hárított három mérkőzéslabdát – majd megnyerte a játékot –, ezt követően azonban Nadal sikeresen „kiszerválta” a meccset, megnyerve ezzel teniszben az első spanyol aranyat az olimpiák történetében.

Fernando González csalódottságát pedig enyhítheti a tudat, hogy amióta a tenisz újra hivatalosan is bekerült az olimpiai sportágak közé (1988), ő az első férfijátékos, aki arany-, ezüst- és bronzérmet is nyert.