Álmok és álomhajók

A kibomló vitorlák látványa gyönyörű, a viadalok izgalmasak, s aki egyszer kipróbálta a vitorlázást, nem tud szabadulni tőle, folyamatosan visszavágyik. Legalábbis mindenki ezt mondja, s lehet is ebben némi igazság, hiszen évente tíz százalékkal nő az igazolt versenyzők száma – jelenleg 3500 tagja van a magyar szövetségnek.

„Ahogy fejlődik a kommunikáció, a gyerekeink egyre bonyolultabb játékokkal játszanak, és a szórakozási igény is eltolódik a bonyolultabb sportágak felé, mint például a vitorlázás – állapította meg Wossala György, a hazai szövetség társelnöke. – S hogy miért mondom ezt? Mert belátom, a partról talán kissé érthetetlen a nézők számára, hogy mit csinálnak a versenyhajók a bóják között, hogy miként tudnak széllel szemben menni a hajók, és hogy éppen hogyan áll a verseny, de a technika fejlődésének köszönhetően ez is könnyebben átlátható.”

A szövetség egyrészt megteremti a feltételeket a versenyzéshez, segít a vitorlázás népszerűsítésében, képviseli az érdekeit, és szabályozza a viadalok lebonyolítását.

Wossala György elmondta, a Kékszalag a konkrét mérce, amellyel a sportág fejlődése mérhető, hiszen évente itt is körülbelül tíz százalékkal nő a résztvevők száma, pedig már így is a kontinens legnépesebb tókerülő erőpróbájáról beszélünk.

A vitorlázás külföldön mindig is elitsportnak számított. Nálunk néhány évvel ezelőttig csupán a kishajós osztályokban versenyeztek sokan (amely egyrészt olcsóbb, másrészt azok irányították a hajókat, akik gyakorlatilag ebben a közegben nőttek fel), aztán itthon ugyancsak megjelentek a drágább hajók is.

Eszes Tamás kétszeres olimpikon ma hajók forgalmazásával foglalkozik (és persze továbbra is versenyez), úgyhogy neki tökéletes képe van a fejlődésről.

„A rendszerváltás előtt is elég jó volt a vitorlásélet a Balatonon, de az más volt, akkor tényleg csak azok vitorláztak, akiknek lételeme volt a víz – mondta Eszes. – Aztán elkezdődött a privatizáció, magánkikötők alakultak, üzletorientált lett a vitorlázás, ami átmenetileg háttérbe szorította a sportot, de mára megint rendeződött a helyzet. Ami a hajókat illeti, először az amerikai termékek jöttek, azután a dizájn miatt az olasz hajók, egyre több és több. Akkor még nem nagyon tudták, milyen márkájú hajót vesznek, ma már ez is számít, ugyanúgy, mint az autók esetében – presztízskérdés, hogy kinek milyen hajója van.”

A sport állami támogatása megszűnt, s ez az első néhány évben nem tett jót, az utóbbi esztendőkben azonban a magánkézbe kerülő kikötők (ilyen a Tihanyi Yacht Egylet vagy az Almádi Yacht Club) tulajdonosai küldetésüknek érezték az utánpótlás-nevelést, és támogatni is hajlandók voltak. Ennek is köszönhető, hogy egyre több fiatal versenyzőnk ér el nemzetközi szinten is jegyzett eredményet – s téved, aki azt hiszi, nem érhetjük utol a tengeri nemzeteket csupán azért, mert „csak” a Balatonunk van. Számos ellenpélda létezik ugyanis: elég az osztrákokat említeni, akik évek óta ott vannak a világ élvonalában, pedig vitorlázható tóban ők sem állnak jobban, mint mi.

A hajózáshoz szorosan hozzátartozik a technika is:

nagyszerűbbnél nagyszerűbb hajók száguldanak a Balatonon, ezek közül az egyik legprofibb „versenygép” az RC44-es, amely a háromszoros Amerika-kupa-győztes Russel Coutts tervei alapján készült hazánkban. Értéke menetkész állapotban körülbelül 600 ezer euró (138 millió forint), és alkalmas arra, hogy ha úgy adódik, az Amerika-kupa előszobájának tartott, úgynevezett match race-en elinduljanak vele.

„Tavaly részt vettem a dubai match race-en, amelyre nem titkoltan azzal a céllal hívtak meg, hátha veszek egy ilyen hajót – mondta Láng

Róbert, az RC44 tulajdonosa. – Akkor még nem döntöttem, de az idén érkezett egy kedvező ajánlat, és úgy határoztam, belevágok. Tud o m , hogy rettenetesen drága a hajó, ennek ellenére nem luxusvitorlást kell elképzelni, nincs márványból a fürdőszoba, sőt még egy kóla- vagy telefontartó sincs rajta, nemhogy ülőalkalmatosság vagy ilyesmi. Ez kifejezetten versenyzésre tervezett hajó – nagyon profi...”

Ami a Kékszalagon is megmutatkozott, hiszen remek rajt után vezetett az RC44, amely aztán a papírformának megfelelően a gyenge szélben alulmaradt a Liberákkal szemben. Ez azonban senkinek sem szegte a kedvét, már csak azért sem, mert kevés nagyobb élmény van annál, mint amikor az ember ezzel a hajóval szelheti a habokat. Nem sokaknak adatik meg, de akinek igen, általában azt állítja: ez az, ami eddig hiányzott az életéből. Ez az első lépés a valódi megszállottság felé, s ezért nem csodálkozhatunk a fenti számadatokon...