Tapolcai helyzetjelentés

Eldugott kisváros eldugott sportcsarnokában edz kosárlabdázásunk kirakatcsapata – azért e kitétel, mert mindegyik országot elsősorban férfiválogatottja alapján ítélik meg a nemzetközi porondon, a többiek (nők, klubok) csak ezután következnek. Csendben készül tehát a következő Európa-bajnoki selejtezőciklusra a nemzeti együttes, és ez most jó is így. Ugyanis szinte mindent az alapoktól kell kezdenie az immár Mészáros Lajos vezette stábnak: végérvényesen kiöregedett a Dávid Kornél vagy éppen a szakmai igazgató Zalán fia által fémjelzett generáció, amelynek csúcsteljesítménye az 1999-es kontinensviadalra kijutás volt, más semmi, most mégis visszasírjuk, mert az utána felnövő korosztályok még ennyire sem vitték.

Szóval Tapolca. Itt vert (edző)tábort a gárda, remek körülmények között, mert sem a játékteremben, sem a szállásul szolgáló négycsillagos Hotel Pelionban nem szenvednek hiányt a kosarasok.

Minden adva van tehát a kemény munkához, amelyet most már ne úgy képzeljen a kedves olvasó, mint anno, amikor úgymond alapozni vonul a keret, és csak a futáson, a fizikai felkészítésen van a hangsúly, mert ahogy a szakmai igazgató fogalmazott, „a régi idők elmúltak, most már a vegyes felkészülés dívik, bele kell csempészni a labdát is”. Nos, mi azt láttuk a kedd délelőtt megtartott legelső gyakorláson, hogy alig tették le: egymást érték a labdás gyakorlatok, eleinte a lerohanás, később a betörés és a büntetődobás, még később pedig a zónavédekezés elsajátítása szerepelt műsoron, gyakorlatilag egyedül a páros sprintek közben váltak meg játékszerüktől Kámán Tamásék. Érdekesség, hogy az általunk látott tréning doyenje a 29 éves zalaegerszegi magasbedobó volt, rajta kívül mindenki más a nyolcvanas években született. Ez azért lehetett, mert nemcsak a veteránként visszahívott 36 esztendős Sitku Ernő hiányzott az első edzésről, hanem a szintén családi okokból elkéredzkedő Németh István, a TF-es felvételije miatt kicsit a derekát fájlaló Báder Márton, a mandulaműtéte után lábadozó Fodor Márton, a már régóta az Achillesével küszködő Hendlein Roland, valamint a csuklósérülését még mindig érző Wittmann Krisztián is. Az ő szereplésére a legkisebb az esély, a többiek néhány napon, de maximum egy héten belül csatlakozhatnak a társakhoz.

Ezeket dr. Téglássy Györgytől, a férfiválogatott orvosától tudjuk, aki az ajtóban fogadta a sajtó képviselőit, és tulajdonképpen ő várta a csapatot is hétfőn, hiszen az összetartás első napja a vizsgálatok jegyében telt: még a játékosok tejsavszintjét is megmérték. Mészáros mester büszkén újságolta, hogy a teljes körű állapotfelmérés során mindöszsze egy kosaras erőnléte bizonyult közepes szintűnek, a többieké mind jó, sőt feljegyeztek két kiváló teljesítményt is. A játékosok többsége tehát karbantartotta magát szabadsága ideje alatt, most pedig – ahogy azt a doktor külön hangsúlyozta – a Béres Rt. jóvoltából megkapták a felkészüléshez szükséges vitaminkészítményeket.

Közben a kosarasok szép lassan letudták délelőtti penzumukat. A külső szemlélő annyit láthatott, hogy jó hangulatban, egymást biztatva dolgozott a jelen lévő tíz kerettag, akik főként Horváth Imrétől, Mészáros Lajos első számú segítőjétől kapták az instrukciókat, a főnök és Molnár Csaba, a másik segítő pedig játékvezető módra közrefogta a pályát. Azért amikor a futás után rövid pihenőt kaptak a kosárlabdázók, a szakmai igazgató is a pályán termett, és beemelt egy-két csont nélkülit ballal – rajta kívül egyedül a Cristiano Ronaldót idéző Simon Balázs nem jobbkezes a jelenlévők közül, aki talán a legkönynyedebben mozgott a pályán. Most még.

Mert a sarokban már ott pihentek a medicinlabdák…