Minden fegyvernemben jó esélyeink vannak az éremszerzésre

Paradox helyzet: a labdarúgók olimpiai éremtáblázatán Magyarország az első helyen áll, vívásban viszont csak a harmadikon. Dacára a 34 aranynak, a 81 éremnek. Az egyik legférfiasabbnak tartott sportágat ugyanis nemcsak nálunk űzték nagyon sikeresen, hanem Olaszországban és Franciaországban is. Mégpedig a kezdetektől, 1896-tól, mivel a vívás már Athénban ott volt a programban. Ez nagy szó, hiszen azzal, hogy az elejétől napjainkig szerepel az olimpián, csupán négy sportág büszkélkedhet!

A franciák, az olaszok és a magyarok a kezdeti időktől fogva hosszú időn át szépen megosztoztak egymás közt az elcsíphető érmeken: a vetélytársak a tőr- és a párbajtőrvívás helyezéseit osztották el egymás között, mi, magyarok pedig a kardot forgattuk utolérhetetlenül. Előfordult, hogy egy olimpia – nevezetesen az 1912-es stockholmi – nyolc főt számláló egyéni fináléjában hét(!) magyar kardozó vívott!

1908-tól 1964-ig mindössze egy olyan olimpiát rendeztek, amelynek az egyéni kardvívószámát nem magyar versenyző nyerte meg (Fuchs Jenő és Kárpáti Rudolf kétszer is felállhatott a dobogó legmagasabb fokára): persze úgy nem lehet győzni, ha az adott ország versenyzőit nem hívják meg az esedékes ötkarikás játékokra, 1920-ban így esett. Az antwerpeni játékokat az első világháborúban vesztes országok sportolói nélkül rendezték. Magyarország azon az oldalon állt…

Az olasz Nedo Nadi – aki 1912-ben már nyert egy aranyérmet, mégpedig a tőrözők között – kihasználta a mieink távollétét, és a hat kiosztható aranyéremből azt az ötöt – párbajtőr egyéniben nem indult –, amelyért megvívott, megnyerte: valamennyi csapataranyból kivette a részét (mindhármat Olaszország szerezte meg), emellett ismételt a tőrözők, majd győzött a kardozók között is!

Az 1908-tól 1960-ig terjedő időszakban, Antwerpenen kívül, csupán egyszer múltak felül bennünket az olaszok a csapatversenyben: 1924-ben, jobb találataránnyal. Ezt a korszakot szinte keretbe foglalja Gerevich Aladár, aki 1932-től 1960-ig minden olimpiáról győztesen térhetett haza – mind a hatszor az első helyen végző csapat tagja volt, sőt egyszer, 1948-ban Londonban, Gyuri fia születésnapján egyéniben is nyert –, Rómában ötvenesztendősen ért fel ismét a csúcsra, pedig előtte már megkérdőjelezték tudását. Ő azonban kihívta és végigverte a helyére állni szándékozó mezőnyt, majd győzelemhez segítette az olimpián a csapatot!

1960 óta két egyéni aranyunk van a legeredményesebb fegyvernemben, Pézsa Tibor és Szabó Bence révén. A többi szakág a következő négy olimpián szépen besegített, nyertünk aranyakat a férfi tőr kivételével mindegyik fegyvernemben, ám a kardcsapat csupán egyszer – igaz, Szöulban felejthetetlen döntőben, a szovjetekkel szemben, 4:8-ról felállva – tudott győzni!

Pekingben megint reális esély van a csapat végső sikerére, hiszen a tavalyi szentpétervári világbajnokságon Magyarország bizonyult a legjobbnak. Egyéniben pedig a legutóbbi olimpia döntőjében Nemcsik Zsolt úgy maradt alul egyetlen találattal az olasz Aldo Montanóval szemben, hogy 14:13-ra vezetett, s a győztes tust is bevitte, ám a román bíró nem merte megítélni a hisztiző olaszok ellen. Aztán Montano nyert, így Nemcsiknek maradt némi elszámolnivalója. Ráadásul felnőtt mellé egy ígéretes fiatal társaság (Decsi Tamás, Lengyel Balázs, Lontay Balázs, Szilágyi Áron), amely visszaszerezheti a hegemóniát.

Ugyanez igaz a párbajtőr-válogatottra, amely Athénban ezüstérmes lett, és ugyanabban az összeállításban – Boczkó Gábor, Imre Géza, Kulcsár Krisztián, Kovács Iván – tavaly is bronzérmet szerzett a vb-n, sőt az egyszer már bankárruhát öltő s civilként dolgozó, majd újra fegyvert fogó Kulcsár Krisztián ugyanott egyéniben aranyérmes lett.

Nem mindennapi betetőzése lenne a 37 éves Kulcsár és a 38 éves Kovács pályafutásának a legfényesebb olimpiai medália! (Ők ketten nemcsak Athénban zártak ezüsttel a nyakukban, hanem már 1992-ben Barcelonában is!) De e két fegyvernem mellett remek esélyeink vannak női tőrben – Mohamed Aidának már igazán kijárna a legfényesebb éremből világversenyen, s a csapat is Eb-t nyert tavaly – és női párbajtőrben is. Igaz, ott a csapatért nem szoríthatunk, mert „valami agyament” – idézet a négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győzőtől – kitalálta, hogy mivel a női kard is a program teljes jogú tagja Athén óta, két fegyvernemben csak egyéni versenyeket rendeznek. Mondván, ne nőjön a létszám.

Pekingben ennek esett áldozatul a férfi tőr és a női párbajtőr szakág. Emiatt nem lesz ott az olimpián a címvédő Nagy Tímea, Sydney és Athén bajnoka, mert a roppant szigorú szabályokon alapuló kvalifikáció már lezárult, s e két fegyvernemben csupán ketten képviselhetnek egy országot. A ranglistán pedig Szász Emese és Mincza Nébald Ildikó megelőzi a kétszeres olimpiai bajnoknőt.

A vívóversenyeken tíz aranyat osztanak – hat egyéni, négy csapat –, a kvalifikációs versenyek alapján Magyarországot Szászon és Minczán (női párbajtőr) kívül Nagy Orsolya (női kard), a Nemcsik, Decsi, Lengyel, Lontay, Szilágyi ötösből négyen (férfi kard), a Boczkó, Imre, Kulcsár, Kovács férfi párbajtőröző kvartett, valamint Knapek Edina, Mohamed Aida, Újlaky Virginie és Varga Gabriella (női tőr) képviseli. Férfi tőrvívónk nem lesz Pekingben.