Az Európa-bajnok a sokszor csalóka statisztika szerint is tarolt

Az első és legfontosabb: a gólok. A spanyol játékosok a torna folyamán 12 alkalommal találtak be az éppen aktuális ellenfelük kapujába, ami a hollandokat (10) és a németeket (10) megelőzve a legjobb eremény.

A tényekhez hozzátartozik, hogy a gólátlagot tekintve az Oranje vitte a prímet a maga meccsenkénti 2,5-ös gólátlagával (a spanyoloké 2).

Xaviék dominanciájára jellemző, hogyha a kapott gólokat nézzük, csak a mezőny vége felé kullognak, 3 gólt kaptak 6 meccs alatt. Szegény Akinfejev irigykedve nézheti a táblázatot, ő egymaga kapott 8-at.

De mi lehetett a titok nyitja? Hát persze a kicsi, de annál fürgébb középpályások, akik sok, apró passzal bontják meg az ellenfél védelmét. Lám, a számok is igazolják a szakemberek véleményét, Luis Aragonés fiai az Eb folyamán 3415-ször adták-vették a játékszert, ami meccsenként 569,17 passzt jelent. A második Németország átlagban 474,17-szer, a harmadik oroszok meccsenként 453,6-szor. Elképesztő fölény.

Azt már meg sem kell említeni, hogy a spanyolok jegyezték a legtöbb kapura lövést (117), a legtöbb gólpasszt (11), ők vezették a legtöbb támadást (116) és – bár ez kétes értékű – támadófocijukat jellemzi, hogy a „lesen született” Inzaghi távollétében Fernando Torres könyvelhette el a legtöbb lesre futást, szám szerint nyolcat.

És egyénileg? Talán ehhez átkötő szöveg sem kell.

A torna legjobb játékosa: Xavi Hernandez (Spanyolország)
A torna gólkirálya: David Villa (Spanyolország, 4 találat)
A legtöbb gólpassz: Cesc Fabregas (Spanyolország, 3 assziszt)

Ja, és az Európa-bajnok: Spanyolország…