Mennyit ér 6+5?

Michel Platini csak javasolhat. A 6+5-ös szabályként elhíresült FIFA-döntés esetében azt, hogy az európai klubok 2010től legfeljebb hét, 2011-től hat, 2012-től pedig öt légióst szerepeltessenek a kezdőcsapatban. Utasításra még csak nem is gondolhat az UEFA elnöke, mert az Európai Unióban honos szabályokkal ellentétes a tanácsolt megoldás.

„Keressük a megoldást –mondta Platini – Európa nincs kedvező helyzetben, de mindent megteszünk, hogy elérjük a most kijelölt célt.”

Európa alatt persze a kontinens elitfutballját értette az egykori klasszis, s hozzátehette volna: az UEFA egyértelműen magának köszönheti, hogy a fejére nőttek a klubok. A történet a kilencvenes évek elején kezdődött, amikor felvetődött egy európai szuperbajnokság gondolata. Anglia, Olaszország, Németország, Franciaország, Spanyolország, tehát a vezető futballnagyhatalmak a nemzeti érzésekre hivatkozva egyöntetűen elutasították az ötletet. Az UEFA nem adta fel, sutba dobva a Bajnokcsapatok Európa-kupáját (BEK) életre hívta a Bajnokok Ligáját, amely – kimondva-kimondatlanul –végül is nem más, mint a szuperbajnokság (nyolc csoport, 32 csapat).

A nemzeti érzést – gyakori az ilyesmi – elnyomta a pénz. Bivalyerős támogatók tették hitelessé már a kezdet kezdetén a BL-t, s hogy a torna sikertörténet a javából, arra a legjobb bizonyíték a jelenlegi főtámogatók sora. A hat cég egyikének sem kell félnie attól, hogy az egyik pillanatról a másikra csődbe jut, ismertek világszerte, a közvélemény is jegyzi őket (ez is fontos). Az UEFA okosan forgatta a pénzt, nagyon figyel(t) arra, hogy a csapatok jól járjanak. Jellemző, hogy amikor még nekünk is volt közünk az elitvetélkedőhöz (Ferencváros), nem csupán rajt-, meccs- és pontpénzt kaptak a klubok, hanem még a góljaikat is svájci frankban honorálták. Minden más adat helyett legyen elegendő, hogy a tavalyi győztes Milan összesen 39.592 millió euróval (csaknem 10 milliárd forint) lett gazdagabb – csak a Bajnokok Ligájából.(Csak a nyugat–keleti ellentét bizonyságául: a csoportkörig eljutó, ám ott hat meccsen hatszor vesztes Levszki Szófia 5.6 millió eurót kapott.)

Ilyen háttérrel aligha csodálható, hogy a legismertebb klubok szupervállalkozások lettek, létrehozva érdekvédelmi szervezetüket. A G14 januárban feloszlott, elérte a célját: a klubok mint munkáltatók a sérülésveszély valós volta miatt kompenzációt kapnak a FIFAtól és az UEFA-tól játékosaik világbajnoki és Eb részvétele után (a

mostani Európa-bajnokság kapcsán a Barcelona, a Bayern München és a Real Madrid kapja a legtöbb pénzt, csaknem 700 ezer eurót). Érdemes megismételni: munkáltatóként kapják ezt a pénzt a klubok. És munkáltatóként feltehetően aligha hajlanak arra, hogy a 6+5-ös szabálynak engedelmeskedjenek, hiszen arrafelé a minőséget szerződtetik külföldről. Nem véletlen, hogy a Chelsea kezdőcsapatában hét légiós szerepelt az idei BL-döntőben, az Arsenalnál pedig előfordult, hogy csak a kispadon kapott helyet angol játékos. Anglia egyébként is jó példa, jellemző adat: a Premier League 20 csapatában a nemrég véget ért szezonban a pályára lépő 498 játékos közül csak 170 volt angol…

Az európai kluboknak egyébként nincs félnivalójuk a 6+5-től, az EU ugyanis a döntés után azonnal leszögezte, hogy szó sem lehet a korlátozásról. Ha az UEFA kötelezővé teszi a szabályt, Brüsszel azonnal eljárást indít a szervezet ellen. Az Unió gazdasági tevékenységként tartja számon a profi labdarúgást, az Európai Közösségek Bírósá-ga pedig két alapvető tilalmat állított fel. Az egyik a sportolók állampolgársági alapon való megkülönböztetését zárja ki, semmissé téve a hazai játékosok számarányát rögzítő előírásokat, a másik pedig a munkaerő szabad mozgását sértő kikötéseket zárja ki.

Mindkettő logikusan ellenkezik a légiósszám rögzítésével.

Sepp Blatter és Michel Platini persze nem beszél a levegőbe, amikor optimista a 6+5-ös szabály kapcsán. „Nem lehet egy kalap alá venni a munkavállalókat és a labdarúgókat, a futballisták inkább előadóművészek, mint alkalmazottak” – ígya FIFA elnöke, akit törekvéseiben Jaques Rogge, a NOB első embere is támogat, ő az olimpiai sportágak profijait venné ki a nagy kalapból.

A gondolatmenetnek persze ellentmond, hogy a futballisták szerződés alapján élik hétköznapjaikat, rögzített jogaik és kötelezettségeik vannak, fizetést kapnak és prémiumot – ezek pedig ugyebár egyértelműen munkavállalói elemek.

2012 még messze van, biztos, hogy a 6+5 tervezett bevezetéséig mindkét oldal bevet apaitanyait. Persze lehet akármilyen élénk a lobbizás, jó esély van rá, hogy a végén a pénz, finomabban fogalmazva, az anyagi érdekek döntenek.

És itt érdemes újra utalni a Milan 39.592 milliójára. Euróban.