Ikon és olimpikon

Óriási tehetségként kezdte. Egészségesen, mert Natalie du Toit két lábbal született meg 1984. január 29-én a dél-afrikai Fokvárosban. Fő száma a 400 vegyes volt, amelyben egy magyar bajnokságon is a leggyorsabb volt, ugyanis edzője, a hazánkból elszármazott Tőrös Károly révén nálunk is megfordult, és ha már eljött, nem adta alább az első helynél. Az, hogy ez 14 éves korában történt, jól példázza kivételes talentumát – nem túlzás azt állítani, ő volt országa úszósportjának legnagyobb reménysége.

Egészen 2001 februárjáig. Akkor egy motorbaleset következtében térdből elvesztette bal lábát a 17. életévét épp csak betöltő fiatal lány. Úszóedzésről tartott az iskolába, amikor elütötte egy autó, és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az orvosok egyhétnyi hiábavaló harcot követően az amputáció mellett döntöttek, miután nem tudták megmenteni a lábszárát. Micsoda tragédia – mondaná mindenki, ő azonban képes volt túltenni magát az egész életére kiható veszteségén.

És itt újra összefonódik a története Magyarországgal.

„Beszéltem neki Halassy Olivérről – idézte fel Tőrös Károly az egykori magyar olimpikon esetét, akinek szintén a bal lábát csonkolták, és aki ennek ellenére szép sikereket ért el két vizes sportágban, úszásban és vízilabdában egyaránt olyanynyira, hogy utóbbiban kétszeres olimpiai bajnok lett. – Ez tartotta benne a lelket, bár eleinte azt mondta, ő már nem fog többé úszni, mert mellen nincs esélye a régi riválisok ellen fél lábbal. De nekem erre is volt egy történetem…”

Tőrös ugyanis mellúszó volt, vagyis éppen abban az úszásnemben jeleskedett, amelyben a legnagyobb a jelentősége a jó lábtempónak, és amelytől a leginkább tartott tanítványa. Elmesélte neki, hogy az ő egyik korábbi mestere azzal szórakozott, hogy egy lábbal úszatta versenyzőit, amit akkor nagyon utált a későbbi kolléga, ebben a helyzetben viszont rögtön eszébe jutott. No meg az is, hogy hasznát vette a furcsa felkészülésnek – és meg is győzte vele Du Toitot, hogy folytassa a sportot.

A mellúszást azonban mégiscsak el kellett felejteni.

„Sőt ugyanilyen okból a vegyest is, át kellett állnia a gyorsra, és mivel nem volt lábtempója, azon belül is a hosszútávra. De rengeteg munka volt eleinte ezzel is, először önbizalmat kellett neki adni, mert nem érezte a vizet, nem haladt előre, körbe-körbe úszott. Van egy természetes kompenzációja a testnek, ami ellensúlyozza a láb hiányát, ezt kellett megtalálni. És persze minden edzésen karra dolgozunk, fantasztikusan erős a felsőteste” – magyarázta a magyar edző.

Naná, hiszen hat órát edz naponta. A maradék idejében pedig motivációs tréningeken vesz részt, de nem ám mint hallgató, hanem mint előadó! Előfordult, hogy üzletemberek közé hívták, volt, hogy iskolába, egyházi előadásra, sőt olyan is megesett, hogy több mint ezres hallgatóság előtt kellett beszélnie. És hogy miről? Az életéről, arról, hogy nem adta fel, miután mozgássérültté vált, mert fél lábbal is van élet. Azt szokta mondani, a legfontosabb, hogy legyenek céljaik az embereknek.

S hogy mit szólnak mindehhez az emberek? Nos, Natalie du Toit hihetetlenül népszerű Dél-Afrikában. Edzője szerint legalább annyira, mint maga Nelson Mandela, a köztársaság első színes bőrű elnöke. Vagy mint Oscar Pistorius, a (két) műlábbal futó sprinter, aki szintén a fejébe vette, hogy megméreti magát az egészséges sportolók olimpiáján, és akit a Nemzetközi Atlétikai Szövetség nem akart engedni indulni, mondván, karbonszálas protézise előnyt jelentene számára a rekortánon – ám aki most zöld utat kapott a Nemzetközi Sportdöntőbíróságtól a kvalifikáció kivívására.

Otthon óhatatlanul összehasonlítják a két sérült sportolót.

„Pedig ezt sosem tekintettem versenynek, de sok ember igen, mivel mindketten fogyatékosak vagyunk – mondta erről az úszóhölgy. – Ő Johannesburgban él, én Fokvárosban. Az is különböző bennünk, hogy amíg nekem térdből hiányzik az egyik lábam, addig neki térd alatt mind a kettő. De leginkább abban vagyunk mások, hogy nálam alapszabály, nem használok úszás közben segédeszközt, viszont ő egyáltalán nem tudna protézis nélkül futni.”

Viszont közös bennük, hogy mind a ketten nyertek már paralimpiát, méghozzá mindketten 2004-ben, Athénban. Natalie du Toit azonban ötszörös aranyérmes szemben Oscar Pistorius egyetlen elsőségével, és feltett szándéka tovább gyarapítani a kollekciót, vagyis a tervek szerint az olimpia után a paralimpián is elindul megint. Addig pedig, ha van egy kis szabad ideje, filmeket néz, Pinket hallgat, és Binga nevű négyéves boxerével foglalkozik. No meg, ahogy mondja: „Csak edzek, és edzek…”

Végül visszatérve a magyar kötődésre: a néhány szót a mi nyelvünkön is beszélő Natalie du Toit nemzeti ünnepünkön, augusztus 20-án úszik a pekingi nyári olimpián. És szeretne az első tíz közé kerülni. Ám az már most biztos, hogy az álmát megvalósította: mozgássérültként jogot szerzett az egészségesek olimpiáján való elindulásra. Meg miközben manapság oly nagy divat az élsportban a doppingolás, a tiltott előnyszerzés, ő nem előnyt szerez, hanem előnyt ad az ellenfeleknek.

Pontosan egylábnyit.