Akarat

Műfüvespálya-avató, televíziós szakkomentátorkodás, chatelés a futballrajongó olvasókkal, találkozás az edzőkkel, focigurukkal - amióta kinevezték, azóta Erwin Koeman annyit és annyifelé szerepelt, hogy az ember azt hitte, nem lesz ideje edzést tartani.
Aztán, persze, valahogy csak sikerült.
A valódi sztárt és egyáltalán a hús-vér profit nélkülöző magyar futballközéletben Lothar Matthäus után a holland edző érkezése lett ünnepelni való esemény.
Messziről jött hozzánk, s ő is olyasvalaki, akire (még) nincs hatással a magyar foci, aki csodálkozik azon, hogy itt már azt is tapsolják, ha annyit mond: nincs ívelgetés, a rövid passzos játék lesz a kifizetődő.
Meccs előtt még minden olyan szép...
Nálunk a sípszó előtti ünneplésbe már bele lehet szédülni, elhinni, hogy a pozitív gondolkodás, a másféle szemlélet, a nyugodt, tervszerű életérzés kisugárzása rögvest lendületet ad, mi több, olyan tudással vértezi fel a legjobbakat, amely tudás amúgy csak évtizedek munkájával, tanulásával szerezhető meg. A tehetség önmagában még a futballban sem elég, ergo Gera Zoltán hiába az egyik, ha nem a legtechnikásabb játékosa a West Bromwich Albionnak, Dárdai Pál hiába a szíve a Hertha BSC-nek, Hajnal Tamás hiába volt a motorja Karlsruhénak az elmúlt évadban, a válogatott az a színtér, amelyen ezt az amúgy tetszetős magyaros stílust valahogy össze is kellene gyúrni - csapattá. Olyan csapattá, amely nem ösztönből, hanem szervezetten játszik végig akár csak egyetlen meccset. Márpedig egy hét leforgása alatt ez a csoda aligha történhet meg. Erwin Koeman is legfeljebb annyit tudott átadni a maga edzői hitvallásából, játékosként szerzett nem kevés tapasztalatából, hogy megmutatta, elmondta, mit és hogyan is kellene csinálni. A lelkesedést, a hozzáállást a remények szerint a maximumra állította a játékosokban, akik így talán egészséges önbizalommal felvértezve futnak ki a Puskás Ferenc Stadion szent gyepére a görögök ellen. Ám hogy eredményesek lesznek-e, az leginkább a vakszerencsén múlik. Az örökösen átszervezett, mindig más kívánalmaknak megfelelni próbáló nemzeti csapat esetében már azt is bravúrnak tekinthetjük, ha az Eb-re gőzerővel készülő görögök ellen becsülettel helytáll, és megalkuvást nem ismerő futballal szolgálja ki a közönséget.
A mi szemünkben már a megfelelő hozzáállás is győzelemmel ér fel, még akkor is, ha Erwin Koeman számára ez olyan természetes, mint a levegővétel: az akarás a profi futballban nem más, mint a becsülettel elvégezhető munka alapja.