A közönség megértő volt: a főváros bedugult, se ki, se be, a játékvezetők időben elindultak ugyan, de a dugó miatt késtek, ezért a meccs is később kezdődött.
A közönség tombolt. Egyesek a gutaütés határán ugrálva középső ujjukat mutogatták, a szelídebbek csak vérben forgó szemmel anyáztak, az igazán visszafogottak pedig megelégedtek azzal, hogy kórusban kiabálták: „Három hülye!” Ha nincs tucatnyi megtermett biztonsági ember körülöttük, a játékvezetői hármas tagjai nem ússzák meg ép bőrrel a szerda estét.
Sokan gondolták tehát úgy, hogy kár volt várni rájuk.
Tény, akadtak kétes ítéletek és következetlenségek. Az indulatok akkor szabadultak el először, amikor a második negyed közepén egymás után háromszor belemenést fújtak fehérvári játékosok ellen, pont akkor, amikor a házigazda kezdett felzárkózni, és felcsillant a fordítás lehetősége. A Paks elhúzott, vezetett már nyolc ponttal is, ám ez ebben a sportágban cseppet sem behozhatatlan hátrány.
A csapathoz visszapártoló közönség pedig nagyon akarta a sikert. Igen, visszapártolt, mert a bajnokság nagy részében, amikor az Albacomp jóval a várakozások alatt szerepelt, sokan elfordultak tőle, ám a téli edzőcserét követően egymást követték a jó eredmények, és a rájátszás első meccsén már ismét megtelt a csarnok.
Ugyanakkor a csapat számára sem közömbös, milyen eredménnyel zárja az évadot. Székesfehérváron élvonalbeli a labdarúgás, a jégkorong, a kézilabda, a röplabda és már a vízilabda is, a helyi öttusázók is kiválóak, óriási a harc a szponzorokért. A város az Albacompnak évente 42 millió forintot átutal, és a kosarasok ingyen használhatják a csarnokot, ám ebből a pénzből a magas fizetéseket lehetetlen fedezni, és ha a névadó támogató – ha hinni lehet a pletykáknak – eladja cégét, egy sikertelen csapat aligha jelent nagy vonzerőt az utód számára.
Visszatérve a meccsre: meg lehet érteni a szurkolók csalódottságát, ám kedvenceik nem a játékvezetők miatt vesztettek. Sabáli Balázs, a vendégek vezetőedzője ugyan kiemeli nyilatkozatában, mennyire korrektül fújta a sípot a Vígh, Bodnár, Kapitány hármas, ami azért túlzás, abból a szemszögből viszont igaz, hogy nem adták meg a hazai pálya előnyét. Ezzel a fehérvári csapatnak kellett volna élnie, ám nem tette meg, mert csak jó időszakai voltak, és a sokkal kiegyensúlyozottabb vendégek a negyedik negyedben remek védekezéssel tették biztossá győzelmüket. A három játékvezetőt a feldühödött kórus menekülésre biztatta a mérkőzés után, ezt ők meg is tették: megmenekültek.
Más kérdés, mi lesz a hazai meccsét elbukó Albacomppal.