Véget ért egy fejezet

A Győr lemaradt a BL-fináléról, bár eddig bravúrokat halmozva menetelt, ám a döntőben ellenfele, az orosz Zvenyigorod csap össze az osztrák Hypóval.

A nagy kérdés az volt: Görbicz Anitával vagy nélküle, s ha nélküle, hát miként? Ezen dilemma körül forogtak a győri játékosok és vezetők gondolatai a BL-elődöntő párharca előtt mind a csehovi, mind a győri összecsapásra készülve. A Magyar Kupadöntőben két hete súlyos bokasérülést szenvedő Görbicz az orosz Zvezda Zvenyigorod elleni első mérkőzésen nem léphetett pályára, hiszen még fekvőgipsz volt a lábán, a Győr mégis nyert 25–23-ra Oroszországban.

Közben telt az idő, fokozatosan gyógyult Görbicz sérülése, és felcsillant a remény: talán pályára léphet a visszavágón (a bokaszalag-szakadás gyógyulási ideje 3–5 hét). Az irányító edzett szervezete azonban lehetővé tette, hogy nyolc nap után levegyék a lábáról a gipszet, és hozzálássanak az intenzív lézeres és mágneses kezeléshez. Ennek eredményeként két nap elteltével már kocogott, aztán bekapcsolódott csapata felkészülésébe.

Gyógyulása nyilván nem lehetett teljes, ezért a visszavágó előtt felvetődött a kérdés: Görbiczcel vagy nélküle?

Nincs olyan edző a világon, aki kihagyta volna őt a csapatból a BL-elődöntő második csatáján, miután az orvosok engedélyezték a játékát, ő maga pedig égett a vágytól, hogy visszatérhessen.

Különleges rögzítőkötéssel a bokáján kézilabdázhatott, ám már puszta jelenléte is megnyugtatta a csapatot és a szurkolókat. Mindenki, talán még az orosz csapat is azt hitte, az irányítóval még erősebb, még gólveszélyesebb lesz a Győr játéka, valamint színesedik taktikai repertoárja, nem is beszélve a lelki tényezőkről, hiszen minden csapatnak rendkívül fontos, ha vezéregyénisége, az együttes karmestere ott lehet társai között. Mégis Görbicz visszatérése lehetett a gondok egyik forrása a Győrben. Pedig az irányító minden tudását és erejét összeszedve küzdött a Zvenyigorod ellen, hetesgólokat lőtt, valamint sok remek labdával szolgálta ki társait. Időnként úgy látszott, sikerül magával ragadni társait, akik szintén rettentően vágytak a sikerre, ám határtalan győzni akarásuk görcsösségbe, kapkodásba és pontatlanságba csapott át. Néha az volt az ember érzése, Görbicz jelenléte nem felvillanyozta, hanem túlságosan is megnyugtatta a többieket, akik talán azt gondolták, az irányító majd mindent megold. Sok korábbi mérkőzésen valóban ez történt, most viszont másképp alakultak az események, hiszen a világbajnokokkal teletűzdelt Zvezda szenzációsan küzdött, legalább annyira akarta a sikert, mint az Audi ETO. 27–21-re nyert. A győriek közül Pálinger Katalin volt leginkább dicsérhető, hiszen káprázatos kapusteljesítményével hozzájárult ahhoz, hogy a Győr sokáig tudott tapadni ellenfelére, sőt vezetett is. Az előny mégis rendre az oroszoknál volt, a hazai együttes pedig a találkozó nagyobb részében csak futott az eredmény után. Konkoly Csaba edző együttese ezúttal nem mutatta meg valódi tudását, határozatlanul védekezett, és támadójátéka is gyenge volt.

Utólag már haszontalan azon elmélkedni, hogy Görbicz nélkül vajon milyen eredményt ért volna el az ETO a visszavágón, mert lehet, még kínosabb fiaskó lett volna a vége. De az is elképzelhető, hogy másodszor is nyert volna a Győr, mert ismét megmutatta volna, hogy egységes, ütőképes, remek együttest alkotnak játékosai. Sose tudjuk meg, mi lett volna, ha…

Pálinger azt mondta, a Zvezdát akkor verhette volna meg másodszor is a Győr, ha valamennyi játékosa száz százalékot nyújt hatvan percen át. Ez most nem így történt, ezért az orosz válogatott gerincét adó Zvenyigorod játszhatja a finálét Németh András osztrák bajnokcsapatával, a Tóth Tímeával és Kirsner Erikával felálló Hypóval.