A fa nagysága

Lássuk be: világszenzáció nem történt. Erwin Koeman első látásra kimondottan rokonszenves ember, játékosként rengeteget elért a futballban, ám mivel nem futballozni szerződött hozzánk, ami negyvenhat évesen tökéletesen érthető, érkezésének értékét edzőként szerzett dicsőségei alapján becsülhetjük meg.

És bizony nem sokat találunk. Írd és mondd, mindössze három évet töltött el vezetőedzőként felnőttcsapat kispadján, sok sikert nem aratott, a patinás Feyenoordot például sikerült bajnokesélyesből középcsapattá zsugorítania, idő előtt le is mondott, és ez nem túl fényes szakmai önéletrajz. Igaz, annak idején Lothar Matthäus sem büszkélkedhetett többel, ám ő igazi világsztár volt egykor, a futball történetének egyik legfényesebb csillaga, és ha szakmailag megkérdőjelezhető is volt a kinevezése, a szövetség marketingesei lényegében szinte munka nélkül maradtak: a német aranylabdás nevének kiejtésére is fontos emberek ajtói és degeszre tömött pénztárcák nyíltak meg.

Tényleg nem szeretném megbántani Erwin Koemant, de az ő neve nem ilyen varázsszó.

Talán nem is tudja, milyen rettenetesen nagy fába vágta fejszéjét. Sokkal nagyobba, mint Lothar Matthäus, aki nimbuszt, a személyéből táplálkozó tekintélyt hozott magával, akinek errefelé a népek azt is megbocsátották volna, ha, mondjuk, a feleségét is berakja a csapatba, és a vereséget követően esztétikai szempontokra hivatkozik.

Jól belegondolva nehéz indokot találni erre a szerződésre. Kisteleki István, az MLSZ elnöke azzal magyarázta a döntést, hogy Erwin Koemanban nagy a bizonyítási vágy, kérdem én, melyik edzőben nem. Az elnök szerint a képességei felől nem lehet kétség, azt mondom, az eredménylista nem túl lelkesítő. Elhangzott az is, hogy majd utat mutat felelősségvállalásból, munkavégzésből, erre pedig hadd gonoszkodjak: ha Lothar Matthäusra fittyet hányt a magyar szakma, mire számíthat Erwin Koeman?

Persze nincs sok választásunk: adjunk neki bizalmat! Az elnök azt is mondta, reméli, a holland edző éppen itt, a magyar válogatott irányításával szerez magának jelentős szakmai rangot.

Hát, akkor reméljünk együtt! Mint említettem: nincs más választásunk.