Menteni a menthetőt

A Bajnokok Ligája tősgyökeres csapatait aligha éri meglepetés, amikor megtudják, ki lesz a következő ellenfelük. Keresztül-kasul megmérkőztek már egymással (a Barcelona és a Manchester United sem kivétel, lásd keretes írásunkat), de ha esetleg mégsem, akkor is van honnan tájékozódniuk. Úgyhogy mire eljön a mérkőzés ideje, az óriásklubok mögött meghúzódó szakmai-infrastrukturális gépezet „kiköpi a tutit”: a Barca így, az MU meg úgy győzhető le. Mármint szakmailag. Azonban lassacskán itt az idény vége, test és lélek egyaránt fárad – ha úgy tetszik, a futballrobotokból kibújik az ember – néha meglehetősen védtelenül –, aminek kiszámíthatatlan következményei lehetnek.

A szerda esti mérkőzésen a barcelonai oldalon látunk majd több „embert”. A kissé elbizonytalanodott Frank Rijkaardot, akinek elbocsátásáról napi rendszerességgel cikkezik a katalán sajtó (és akit ráadásul keddre virradóra ki is raboltak). A valamelyest ingerült Samuel Eto’ót, aki bár kikérte magának, hogy távozással fenyegetőzött volna, a napokban mégiscsak azt válaszolta egy kérdésre, hogy „nem nyerő” csapatban nem szívesen futballozik. S persze akad olyan is, akinek távolléte növeli a bizonytalanságot: az egyre ritkábban mosolygó, a milánói szuperklubok után már a Manchester Cityvel is (…) hírbe hozott, sérült Ronaldinhóé, valamint az eltiltott Carles Puyolé, akinek csapatkapitányi munkásságára éppen az ilyen nehéz pillanatokban lenne a legnagyobb szükség.

Külön is érdemes foglalkozni Thierry Henryval, akinek – egyelőre legalábbis úgy fest – újabb éve veszett kárba. A BBC hoszszan elemezte az okokat, amelyek között lelkiek, testiek és szakmaiak egyaránt találhatók. A tavaly nyáron Katalóniába igazoló Titit nagyon megviselte a válása, különösen az, hogy ritkán látja a kislányát, és nem segítette a beilleszkedését az sem, hogy sérüléséből lábadozván még nem volt teljesen fitt, amikor az ősszel hadra fogták a Barcában. Sandro Rosell, a Barcelona nemrégiben lemondatott alelnöke (ebből fakadóan jelenlegi nagy kritikusa) szerint fültövön kellene vágni azt, aki szerződtette Henryt, mert a látványos üzlet érdekében eltekintettek a kimerítő terhelési tesztektől – és ennek a csapat folyamatosan issza a levét. Tetejébe a Barca 4–3–3-as hadrendje sem fekszik az Arsenalban máshoz szokott támadónak. Ezen persze késő merengeni, Henrynak szerdán este is a bal oldalon kell majd bizonyítania – dacára kisebb betegségének és lázának, erre minden bizonnyal meglesz a lehetősége, kedden már együtt edzett a társaival.

A manchesteri oldalra pillantva ugyanakkor az a benyomásunk, hogy a játékosok majd kicsattannak az önbizalomtól, és bár nem mondják ki, biztosak abban, hogy a Chelsea elleni bajnoki csatát és a Barcelonával szembeni BL-ütközetet is megnyerik. Sir Alex Ferguson menedzser a minap arról beszélt, ennyi tehetség még sohasem jött össze a keze alatt, míg Ryan Giggs a tervszerű csapatépítést méltatta. A 34 éves walesi – aki részese volt az MU 1999-es, éppen Barcelonában kivívott BL-diadalának – úgy emlékszik, az idénynek ebben a kései szakaszában még sohasem volt frissebb a United, amiből például az következik, hogy nem ismétlődhet meg az, ami a tavalyi BL-elődöntő végzetes második felvonásában történt (Milan, 0–3).

De ha már szóba hoztuk a Milant: a lombardok tavalyi BLgyőzelme követendő példaként lebeghet a katalánok szeme előtt. Kaká és társai ugyanúgy távol voltak már a bajnoki címtől, és ugyanúgy kétségek közt, sérülésektől hátráltatva gyűrték az idény hajráját, amikor az MU-val kerültek szembe, mint most a Barca. Továbbá ők is azt hajtogatták, amit most a barcelonaiak: „a Bajnokok Ligája, az más…” S ha ez nem lenne elég lelki plusz, meríthetnek Leo Messi felgyógyulásából (bár szerdán vélhetően a kispadon kezd), sőt abból is, amit a másik szupercsöppségtől, Bojan Krkictől láthattak ebben a kesernyés szezonban. Az ő együttműködésüknek éppenséggel nem csak az idény végén lehetnek kiszámíthatatlan következményei – de a katalánok most áhítják igazán.