Futball helyett vadászat

Már az idejét sem tudja, mikor futballozott legutóbb. Nem látni a pályák környékén sem, pedig ha a válogatottságok számát nézzük, egyike a legjelentősebb magyar labdarúgóknak. Csak Bozsik József, Fazekas László, Grosics Gyula és Puskás Ferenc előzi meg: igen előkelő társaság. Garaba Imre 82-szer húzhatta magára a nemzeti mezt, alapembere volt a Mezey Györgyféle csapatnak, amely mindeddig utoljára képviselte hazánkat világbajnokságon és a Bp. Honvédnak is, amellyel négyszer nyert bajnoki aranyérmet a nyolcvanas években.

Izgul, hogy szombaton ismét pályára léphet a brazilok ellen?

Hát persze! A vérnyomásom állandóan magas, a szívem is egész nap hevesen ver – mosolygott a volt védő.

Komolyan?

Dehogy! Elhívtak, hogy játszszam, én pedig igent mondtam, nem tudom, miért kellene idegeskednem.

Mondjuk nagy párharcot vívhat Bebetóval.

Különösebben nem dob fel, hiszen pályafutásom során több tucatnyi világklasszissal találtam szembe magam, ráadásul tétmeccseken.

Milyen erőben van?

Az első edzésen meghúzódtam, ez mindent elárul. Most pihenek, hogy ne legyen nagyobb baj, de azt hiszem, nem is várja már tőlem senki, hogy végigzakatoljam a meccset.

A nyáron lesz ötvenéves, még nyugodtan szerepelhetne az old boyok bajnokságában.

Higgye el, nagyon nem hiányzik! Nem akarok már arra gondolni, miként játszik majd az ellenfél, hogyan fúj a játékvezető, mi lesz az eredmény, beszólnak-e a nézők. Én úgy tizennyolc éves koromig futballoztam szeretetből, utána profiként, pénzért úgy másfél évtizedig, és enynyi elég is volt.

Meccsekre sem jár?

Nem, mert nem szeretném idegesíteni magam. Egyszerűen nincsenek olyan mérkőzések a magyar bajnokságban, amelyek miatt érdemes lenne a háttérbe szorítani a családot vagy a hobbimat. A televízióban olykor megnézek egy-egy találkozót, de ha elmehetek vadászni, inkább azt választom. Nagyon remélem, hogy egyszer újra színvonalas meccsek töltenek ki egy-egy fordulót tízezrek előtt, azért pedig szurkolok, hogy még az én életemben bekövetkezzen.

A futball sem keresi önnel a kapcsolatot?

Ha a régi játékosok megbecsülésére gondol, gyorsan felejtse is el! Keserűek a tapasztalataim, és ennek is köze van hozzá, hogy kerülöm a stadionokat.

A Honvédtól például kap bérletet?

Nem. A közelmúltban hívtak az egyik mérkőzésre, hogy legyek a Tichy Lajos-páholy vendége, de nem tudtam elmenni. Ugyanakkor nem értem, az egyes klubok legeredményesebb futballistái miért nem kapnak akár életük végéig szóló bérletet. Nem azokról beszélek, akik egy-két meccsen léptek pályára, hanem akik több százszor, ráadásul sokszoros válogatottként is növelték a klub tekintélyét. Szerintem ez lenne a természetes. Ám őszintén szólva, ha lenne ilyen bérletem, akkor sem mennék gyakrabban Kispestre, nincs miért és nincs kiért. A régi csapattársak közül, azaz a mi generációnkból senki sem dolgozik a vezetőségben vagy a szakmai stábban, mindenki elszakadt a klubtól, éli a maga életét, tehát még csak beszélgetni sem tudnék senkivel a találkozó alatt.

Ön hogyan él?

Feleségemmel együtt a közös vállalkozásunkat visszük. Ez kielégít, mert megtaláltam a számításaimat, szeretem ezt a munkát. Találtam magamnak olyan hobbit – ez a vadászat –, amely a futball helyébe léphetett, remek gyerekeim vannak, már nagypapa is vagyok, szóval köszönöm szépen, elégedetten élek.

Térjünk még vissza a szombati mérkőzésre! Ön is játszott nyolcvanhat tavaszán azon a meccsen, amelyen legyőztük a brazilokat a Népstadionban. Gyakran emlékezik vissza arra a szenzációs sikerre?

Ki kell ábrándítanom, nem szoktam rá gondolni, és nem is tartom szenzációs sikernek. A pályafutásomban jelentősebb szerepet játszik például a hollandok vagy az osztrákok legyőzése idegenben, mert azok világbajnoki selejtezők voltak, míg a brazilokkal barátságos meccset játszottunk, ami nem mérvadó. Sőt akkor jól el is kábítottuk magunkat, hogy milyen nagyszerűek vagyunk, aztán hamarosan hatalmas, kijózanító pofont kaptunk Mexikóban.

Tényleg teljesen hidegen hagyja, hogy ismét pályára lép?

Ez azért túlzás. Várom ezt a meccset, jó lesz a régi társakkal találkozni és együtt lenni, ha csak egy mérkőzés erejéig is.