Az év (második ligás) meccse le hetett volna a Haladás–Felcsút összecsapás.
Tucatparti lett belőle.
Pedig Szombathelyen éppenséggel minden adva van az NB Ies szerepléshez is: a Haladás vezetői beadták licenckérelmüket az élvonalra, a csapat anyagi helyzete rendezett, azaz a pénz nem jelenthet akadályt az indulásra az első osztályba. A szakmai stáb is „adva van”, így már csak a csapaton múlik, hogy sikerül-e kiharcolni az élvonalbeli szereplés jogát. A Felcsút elleni találkozó volt az egyik kritikus mérkőzés, amelyen sok minden eldőlhetett volna a feljutással kapcsolatosan. Köztudott, hogy a vendégcsapat nem szándékozik indulni az NB I-ben, ettől függetlenül kibérelte magának a bajnoki táblázaton a második helyet. Az NB II Nyugati csoportjának rangadója azonban némi csalódást okozott a szurkolóknak. A Haladás számára volt nagyobb a tét, a házigazda győzelme esetén hat ponttal ellépett volna üldözőjétől, ám a jelek szerint a lehetőség bénítólag hat a játékosokra, akik most nem tudták játszani eddig jól bevált futballjukat. A Felcsút okosan, taktikusan már a középpályán igyekezett megakadályozni Tóth Norbertéket a támadásszervezésben, így az első játékrészben a kapuk jóformán nem is kerültek veszélybe.
A térfélcserét követően már több esemény adódott, ekkor a látogató is bátrabban lendült előre. A hazai együttes nagy akarattal, de ötlettelenül játszott, így nem sikerült megszereznie az igen fontos győzelmet, azaz továbbra is nyílt a küzdelem az aranyéremért.