Két mázsa és ujjongás

Az athéni olimpiai érmek csillogó fényét szinte elnyelték az atléták és a súlyemelők doppingügyei. Hogy tudta függetleníteni magát a nyomasztó hangulattól a helyszínen?Az athéni olimpiai érmek csillogó fényét szinte elnyelték az atléták és a súlyemelők doppingügyei. Hogy tudta függetleníteni magát a nyomasztó hangulattól a helyszínen?

Én voltam az első magyar versenyző, aki azután lépett pódiumra, hogy bejelentették: Kecskés Zoli mintája pozitív – mondta Krutzler Eszter. – Nem voltam könnyű helyzetben, de miután megszereztem az ezüstérmet, sikerült kívül helyeznem magam a későbbi történéseken. Hogyan csinálta?

Kiköltöztem a páromhoz, aki a tengerparton lakott, és egy napot ki tudtam kapcsolni. Jani haza is jött, én meg másnap követtem – nem az aranygéppel repültem vissza.

Hazai földre lépett, és két és fél évre szakított a súlyemeléssel. Az első fontos hír úgy szólt, hogy Krutzler Eszter babát vár, és kétezer-öt decemberében meg is szülte Botondot. Az anyaságba menekült?

Nem, ez túlzás. Már az olimpia előtt elhatároztam, hogy gyereket vállalok, úgy voltam vele, hogy Pekingig van négy évem, és ha minden a terveink szerint alakul, az idei játékokra is tökéletesen fel tudok készülni. Hála Istennek, gyorsan teherbe estem…

Csakhogy nem csitultak, hanem erősödtek a doppingesetek keltette hullámok. Egyáltalán, gondolt a visszatérésre, miközben recsegett a magyar súlyemelés építménye?

Tényleg vissza akartam térni, más kérdés, hogy amikor először elkezdtem edzeni – akkor volt féléves a kisfiam –, azt kérdeztem magamtól: úristen, mi lesz!? A nulláról indultam, mint amikor egy súlyos baleset után valaki újra megtanul járni. Aztán kis lendületet vettem, majd hosszú stagnálás jött. Ebben az időszakban lelkileg többször összetörtem, sok-sok hullámvölgyön estem át. Csak az idén januárban éreztem először, hogy végre araszolok felfelé, érdemes csinálnom.

A tavalyi Európa-bajnoksággal én sem dicsekednék, hiszen mindössze két embert megelőzve lett tizennegyedik százhatvanhat kilóval az ötvennyolc kilósok között. Ahhoz képest, hogy hatvankilenc kilósan szerepelt az olimpián, és kétszázhatvanat ért el…

Ráadásul eredetileg ötvenhárom kilóban akartam indulni, csakhogy bebizonyosodott, kis testsúlyról további két-három kilót fogyni nehéz – így aztán eggyel feljebb próbáltam szerencsét. Kifejezetten gyenge formában voltam, de muszáj volt elindulnom, bizonyítani kellett a klubomnak, a BKV Előrének, hogy még akarok versenyezni, számíthatnak rám.

Az athéni nyolctagú csapatból már csak ön nem hagyta el a fedélzetet. Nem kérdezik meg úton-útfélen, hogy egyáltalán miért szenved a vasakkal?

Előfordul, de nem jellemző. Egyébként több oka van, hogy folytattam. Először is a pénz: meg kell élni valahogy, én pedig ezt tudom a legjobban csinálni. A másik ok, hogy izgatott Peking, és miután novembertől Botond bölcsődés lett, fél éve nyugodtan tudok készülni.

Mit tervez egy olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, amikor a dobogó közelébe sem férkőzhet?

A hétfőn rajtoló Eb-n szeretném megemelni a két mázsát. Emlékszem, amikor juniorként először megbirkóztam vele, óriási lökést adott, most is ebben bízom. Ujjonganék, ha sikerülne.

A témához kapcsolódó jegyzetünk a 2. oldalon