Újabb perek indulnak az akasztói stadionért

Valahol el kell kezdeni, aligha nem ez járhat most a sikeres vállalkozó fejében. Stadler József az utóbbi időben többször is nyilatkozott lapunknak, s nem tagadta, jó néhány magyar klub megkereste: volt közöttük első osztályú, és akadt körzeti bajnokságban szereplő együttes is. Azt sem titkolja, hogy imádja a labdarúgást, éppen ezért előbb-utóbb beadja a derekát, és felajánlja a pénzét. Mert ez a legnagyobb vonzerő, az akasztói „mágnás” bankszámlája, s persze a futball iránti rajongása. Első lépésként a megye egyben szereplő Zalalövőnek sikerült őt elcsábítania. A csapat nem hasonlítható még az egykor NB I-es Stadler FC-hez sem, ám ettől még szerethető együttes, legalábbis az új szponzor, Stadler József számára.

Stadler úr, ilyen erővel Reykjavíkban is pozíciót vállalhatott volna...

Ott vagyok minden kilométerkőnél, így senki se csodálkozzon azon, hogy mikor és hol vállalok szerepet – mondta a vállalkozó. – A munkám révén mindenhol vannak kapcsolataim, nemcsak itthon, hanem külföldön is.

De miért éppen Zalalövő?

A válasz nagyon egyszerű: barátaim vannak ott, akik segítséget kértek tőlem. Én meg úgy voltam vele, ha megtehetem, miért ne.

Immár ön a zalalövői klub tulajdonosa?

Ugyan kérem, egyszerű szponzor vagyok, illetve leszek vasárnaptól.

Akkor írják alá a szerződést?

Miféle szerződésről beszél? Mondom, hogy baráti kapcsolat ez, az történik majd, hogy vasárnap autóba ülök, elgurulok Zalalövőre, megnézem a csapat bajnoki meccsét. Azt meg ne kérdezze, hogy kivel játszanak, aztán leülünk, meghallgatom őket, s ettől kezdve segítem a klubot.

Mennyi pénzzel?

Gondolhatja, hogy ilyen kiscsapatnál nem milliókról van szó. Először is felöltöztetem a fiúkat, kapnak szép dresszeket, klottgatyákat, cipőket, melegítőket, aztán ha kell, pénzt is adok. De nem ők az egyetlenek, akiknek támogatást nyújtok. A Bács-Kiskun Megyei Labdarúgó-szövetséget például félévente hatszázezer forinttal segítem. Megkerestek, én meg kötelességemnek éreztem, hogy a saját földijeimet segítsem.

Lassan olyan lesz mint a Mikulás. Mindenkinek ad, aki kér?

Erről szó sincs, de ahogy korábban is nyilatkoztam, gazdagabb vagyok, mint valaha. A futball pedig az életem fontos része. Éppen ezért feltett szándékom, hogy visszavásárolom az akasztói stadiont, kifizetem a felszámolót, s megegyezek az állammal. Kár, hogy a bíróság korábban nem volt humánusabb, de nincs lefutva ez az ügy. Megsúgom, újabb perek elé nézünk, kitartok a végsőkig azért a létesítményért.

Éppen lapunkban hirdették meg az ön egykori stadionját: megveheti bárki, szólt a szöveg. Jelentkezett valaki egyáltalán?

Ugyan már, ki áldozna erre a stadionra ilyen állapotban, gazosan, lepusztultan... Meg aztán velem is egyezkednie kellene, hiszen a parkoló, a főbejárat előtti rész hivatalosan az enyém. Látott olyan vevőt, aki hátul, egy létrán át mászna be a saját földjére?

Miért nem vállal pozíciót egy nevesebb csapatnál is?

Először is tisztázzuk: én már több mint száz csapatot támogatok sportfelszerelésekkel. Van közöttük, amely Spanyolországból érkezett cuccban szerepel, és olyan is, amelynek a mezén ott virít a Stadler-felirat. Ami pedig a konkrét szerepvállalást illeti, szerzek én még meglepetést a futballtársadalomnak. Most is több klubbal állok tárgyalásban, de nem akarok semmit sem elkiabálni. Egyelőre az a biztos, hogy vasárnap több mint kétszáz kilométert autózom Zalalövőre, de előbb-utóbb biztos lehet benne mindenki, közelebb is találok majd olyan egyesületet, amelynél fontos szerephez jutok.

A témához kapcsolódó jegyzetünk a 2. oldalon