Biztosak a feljutásban

A Pólus Róna alaposan betett a Tati-Kati Ruhaszerviznek. Előbbinél akkora volt a nyüzsgés, mint az Oxford streeten, utóbbihoz viszont senki sem áll sorba lyukas zoknival, szétfoszlott pamut alsógatyával vagy molyrágta frottírköntössel. Kecskemét egyértelműen a fejlődés útjára lépett, a város épül-szépül, lakói pedig a langyos tavaszi szélben boldogan korzóznak a belvárosban. Már ami a fiatalokat illeti. Nekik persze fogalmuk sem lehet arról, hogy egykoron micsoda ellentét feszült itt: a település egyik fele a KSC-nek, a másik pedig a KTE-nek drukkolt. Rendeztek itt olyan helyi rangadót, amelyet csaknem tízezren láttak.

Boldog békebeli futballidők!

Kecskemét városa még sohasem büszkélkedhetett NB I-es labdarúgócsapattal. A korábbi években, évtizedekben olykor előfordult, hogy már reménykedni kezdtek az emberek a hírös város feljutásában, aztán rendre szertefoszlott a nagy álom. De majd most! Ez a jelszó Kecskeméten, és a városban a csúszdapark gondnokától kezdve a takarékszövetkezet biztonsági őrén át a legutolsó munkanélküliig mindenki azt mondja, csakis a KTE lehet az NB II Keleti csoportjának bajnoka. S aki kilátogat a Széktói Stadionba, aligha csodálkozhat ezen. Irigylésre méltó sporttelep ez, 4288 műanyag székkel felszerelt, villanyvilágítással ellátott stadionnal, és öt (ebből kettő ugyancsak villanyfényes) füves edzőpályával. S akkor még nem beszéltünk a város másik végén lévő utánpótláscentrumról, amely minden igényt kielégítő műfüves játéktérrel és nyolc korosztályos csapattal büszkélkedhet.

Valóban mindenki az NB I-ről álmodik most.

A város önkormányzata például évi ötvenmillió forinttal támogatja a KTE-t, nem titkoltan azzal a céllal, hogy ezzel a pénzzel első osztályhoz segítse a csapatot. A klubot, amely magánkézben van. Rózsa Pál nyolcvan-, Versegi János húszszázalékos tulajdonrészt birtokol, ők garantálják a nyugodt, álmodozásra is feljogosító feltételeket. És hogy mennyire eltökéltek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a téli szezonban alaposan megerősítették az amúgy sem gyenge játékoskeretet. Érkezett Schindler Szabolcs és Debreceni András Kispestről, Weisz Tamás Tatabányáról, Montvai Tibor Nyíregyházáról és Koncz Zsolt Orosházáról. A Kecskemét ennek megfelelően szerepelt az előkészületi meccseken, és több mint biztató eredményeket ért el első osztályú ellenfeleivel szemben.

Máté Gábor gondnok már most az NB I-re készül. Nap mint nap körbejárja a Széktói Stadiont, megszámolja a műanyag székeket, és hosszan figyeli a reflektorokat, aztán már mondja is.

„Jó ez a világítás, de az első osztályú bajnoki rajtra, vagyis nyárra még egy-egy sor égőt fel kell szerelnünk, hogy elég legyen a fény a televíziós közvetítésekhez.”

Eközben a játékosok már a délutáni tréningre készültek. A vak is láthatja, hogy jókedvű, elszánt társaság ez, soraiban jó néhány rutinos, NB I-et is megjáró futballistával s megannyi tehetséges ifjúval. Schindler Szabolcs például a Honvédtól jött Siófok érintésével.

„Megér egy külön történetet, ahogyan Kecskemétre kerültem – mondta a jobbhátvéd. – Három hétig gyakoroltam Siófokon, már alá is írtam a szerződést, amikor hívattak a vezetők, és az orrom előtt tépték szét a megállapodásunkat. Azzal indokoltak, hogy jönnek az MTK-tól kölcsönbe a fiatal játékosok, mit keresek én itt öreg fejjel. Kész szerencse, hogy Kecskemétre az utolsó pillanatra befogadtak, de talán jobb is így. Állítom, ez erősebb, jobb csapat, mint a Siófok. Remek közösségbe kerültem, mindenki elszánt, azt mondom, feljuthatunk. A körülmények kifogástalanok, mi kell még a sikerhez?”

Az emberek lelkesedésére jellemző, hogy a vasárnapi makói idénynyitóra már most megtelt a szurkolói busz. A KTE-nél persze mindenki azt vallja, Makónál messzebb, jóval messzebb kell jutniuk.