Külföldi volt itthon is

Holott az igazság egészen más. Az biztos, hogy Tóth Norbertnek nem itt kellene tartania. Tehetsége sikeresebb pályafutást sejtetett, megannyi felejthetetlen válogatott találkozót, hazai klubsikereket és jól csengő külföldi szerződést. Mindennek csupán a töredéke valósult meg. Azt mondják rá, nehezen kezelhető, öntörvényű futballista, s nem is tagadja ezt. Mindig mindenhol az igazságtalanság ellen harcolt, sehol sem hagyta magát, s ha olykor képes lett volna visszafogni indulatait, akkor talán minden másképp alakult volna.

Akkor talán még most is kedvenc csapata, az Újpest kapitánya…

„Nagy szám van, de érdekes módon szinte minden edző tudott bánni velem, akikkel együtt dolgoztam pályafutásom során – mondta Tóth Norbert. – S volt közöttük jó néhány elismert szakember Mezey Györgytől Bicskei Bertalanig. Tudták, hogy mindig megmondom a véleményem, s e szerint viszonyultak hozzám. Talán másként alakult volna a pályafutásom, ha csendesebb vagyok, ha alkalmazkodom a körülményekhez, ha nem harcolok mindig minden pillanatban az igazamért. Ha nem ilyen vagyok, talán még mindig viselhetném az Újpest kapitányi karszalagját. De hagyjuk, inkább azt szeretném tisztázni, miért is kellett nekem eljönnöm Zalaegerszegről. Ha azt mondom, külföldinek éreztem magam itthon, elhiszi? Mert így volt. Olykor bábeli zűrzavar uralkodott a ZTE öltözőjében, Szlavko Petrovics vezetőedző képtelen volt kommunikálni a játékosokkal, s ezen még a tolmács sem segített. Ez a szakember olyan lehetőséghez jutott Zalaegerszegen, amelyről magyar edző csak álmodhat. Mindenben szabad kezet kapott, hozzá álomfizetést, és az történt, amit ő akart. Engem az első pillanattól kezdve ki nem állhatott. Emlékszem, az első edzésen már igen ellenszenvesen nézett rám.”

Igazi magyaros történet.

Van egy hazai szinten kiemelkedő képességű futballista, aki a felét sem hozta ki magából pályafutása során. Szinte friss a kép, ahogy megjelent a hír: Tóth Norbertet vinné a Lazio. Akkor még húszéves sem volt, igazi talentumnak tartották, éppen Szombathelyről indult meghódítani a világot. Nem jutott el Rómáig, de még Bécsig sem. Voltak remek időszakai Fehérváron s különösen Újpesten. Aztán Zalaegerszegre került, hároméves szerződést kötött a bajnoki címről álmodozó zalaiakkal – s íme, most már a Szombathely futballistája.

„Azt mondják rám, hogy alibizek? – folytatta Tóth Norbert. – Ez a leghülyébb szó, amit futballistára ráaggathatnak. Bárhol játszottam, győzni akartam, még akkor is, ha nem ment igazán. Zalaegerszegen az első pillanattól kezdve negatív figura voltam Petrovics mester számára. Csak annyit tudott rólam, hogy ballábas vagyok. Életemben nem voltam ennyiszer csere, mint itt fél év alatt. Ha hiszi, ha nem, volt olyan bajnoki meccsünk az MTK ellen, amelyen kikaptunk 4–1-re, s azután fél órán keresztül rólam beszélt az öltözőben az edzőnk. Csakhogy azon a találkozón egy percet sem játszottam, s a mester szerint az volt a bűnöm, hogy rosszul melegítettem a kapu mögött… Ez csak egy a sok közül. Szlavko Petrovicsnak teljhatalma van, de a csapat a hetedik helyen áll, s tartok tőle, nagy árat fizet majd a Zalaegerszeg miatta. Én még ilyen körülmények között is megfelelő teljesítményt produkáltam, adtam csaknem tíz gólpasszt, két gólt rúgtam. De nem bírtam már tovább, még egy fél évet nem húztam volna le Zalaegerszegen. Az utolsó csepp az volt, amikor Petrovics mester hazugnak nevezett a csapat előtt, amiért a fájós bokám miatt konditermi edzésen szerettem volna részt venni futás helyett. S még azt is mondta, kövér vagyok.”

Tóth Norbert fél plusz egy éves szerződést kötött nevelőegyesületével, a Szombathellyel.

Azt mondja, óriási feladat számára, hogy az NB I-be jusson a Halival.