Sárban is jól játszanak

„Óriásit változott a város azóta, amióta legutóbb itt jártam – lelkendezett Dan Stupar, a Loki korábbi légiósa. – Új szállodák,

sportcsarnok, uszoda, üzletközpontok nőttek, nőnek ki a földből, csak azt sajnálom, hogy új stadion nem épült még.”

A román védő 1994–1996 között futballozott Debrecenben, és csupaszív játékáért a szurkolók egyik kedvence lett, míg mostanság a harmadosztályú International pályaedzője. Csapata tizenegy ponttal vezet üldözői előtt, s félig-meddig feljutónak számít. A januári felkészülés színhelyéül pedig éppen Debrecent szemelte ki, ennek apropóján látogatott el korábbi sikereinek színhelyére Dan Stupar, akit volt pályaedzője, Tomes János gardírozott, s természetesen belekukkantottak a Ligakupa-meccsbe is. Hogy mit láthattak? Két egymásnak feszülő, jól felkészített együttest, sártengerré változó talajon...

Szóval, igaza van Dan Stuparnak, elkélne Debrecenben egy új stadion.

A jelenlegi pálya alapos felújítása több tízmillió forintot is felemésztene, de a háromszoros bajnokcsapathoz nem pusztán a játéktér állapota méltatlan. Hosszan lehetne sorolni a hiányosságokat, de csak egyet emelünk ki: hónapok óta nem működik az elektromos eredményjelző.

Sokak véleménye szerint az Oláh Gábor utcai létesítményt nem is lehet stadionnak nevezni, s mi tagadás, a nemzetközi kupaellenfelek is furcsállották, hogy ebben a „valamiben” kell pályára lépniük. Debrecen pályázott ugyan a 2010-es ifjúsági olimpia megrendezésére, de a második fordulóban kiesett, s így újra kérdésessé vált, hogy mikor valósulhat meg a futballszurkolók álma (a debreceni

sportot érintő kérdésekről nyilatkozik lapunknak Kósa Lajos polgármester a 10. oldalon).

Egy másik vágy azonban teljesülhet.

Többek között a példaértékű finanszírozásnak köszönhetően tavasszal akár a negyedik bajnoki címét is megszerezheti a Loki. Mert Ligakupa ide vagy oda, mégiscsak a bajnokság az igazi értékmérő. Persze az újonnan életre hívott sorozatban is bizonyítani akar a hajdúsági együttes, és ez szombaton is látszott a futballján. Hiába hiányoztak újfent egycsapatnyian sérülés miatt, Herczeg András klubmenedzsernek sikerült „harapós” gárdát összeállítania. Igaz, eleinte tartott attól, hogy a fiatalok alkotta védelem sebezhető lesz – egyszer hibáztak is a hátvédek, amit góllal büntetett a Honvéd –, de összességében jól vizsgáztak a még kevés rutinnal rendelkező játékosok.

S ha már a rutinnál tartunk... A rangidős Dombi Tibor – ki tudja, hányadik virágzását élve? – a győzelem egyik fő részese volt, hiszen a buktatásáért megítélt tizenegyesből egyenlített a Debrecen, és a második gól előtt ő ívelte be szögletből a labdát, melyet Takács Zoltán csúsztatott kapura.

„Furcsa volt a kispestiek ellen játszani, hiszen a fél csapattal együtt nőttem fel – mondta aztán a lefújás után Takács Zoltán. – Ráadásul két gólt szereztem. Vagy nem? Az biztos, hogy hozzáértem fejjel a labdához, azt viszont nem tudom, hogy akkor is a hálóban köt-e ki, ha Tóth Balázs nem ér hozzá.”

A meccs után az öltözőfolyosón két jó barát ölelkezett össze, és Supka Attila elismerőleg veregette meg volt kollégája, Herczeg András vállát. A kispesti tréner menet közben elárulta, elégedett volt a gólt szerző bosnyák Veledar Esad produkciójával, és javasolja, hogy a klub szerződtesse őt.