Eredendő bűn

Mi ez az egész rémhistória...? Ivott? Mi ez az egész rémhistória...? Ivott?

Ittam. Hogy egészen pontosan fogalmazzak, egy borkóstoló alkalmával belekortyoltam néhány különleges minőségű, ízes, zamatos borba. Baráti vacsorán vettünk részt, nyolc óra körül értünk oda, és mondhatom, remekül telt az este. Ínycsiklandozó ételeket tálaltak, úgy voltam vele, ha sokat eszem, akkor még belefér az a néhány korty bor is. Ez volt az első súlyos hiba, amelyet elkövettem…

Magam is lelkes borfogyasztó vagyok, de százszor, ezerszer is meggondolnám, hogy megéri-e bujkálni, kerülő utakon menni a rendőrök elől. Nem jutott eszébe, hogy nemsokára autóba ül, s hazaindul?

Dehogynem. Csak tudja, éppen most, hétfőn vagyok negyvenesztendős, azt mondtam magamban, megéltem ezt a gyönyörű kerek évfordulót, hát megérdemlek egy-két kortyot. Nem győzöm hangsúlyozni, valóban csak ízlelgettem a bort, és úgy éreztem, nem kerültem az alkohol befolyása alá. A rendőrségen a különböző teszteket végző orvos maga is elismerte, hogy csupán enyhe alkoholos befolyásoltság alatt vagyok.

Mi történt az alagútnál?

A vacsora jó sokáig tartott, fél három körül ültünk autóba, megkértek az ismerőseim, hogy vigyem el őket a szállodába. Elindultunk, áthajtottunk az alagúton Buda felé, amikor feltűnt mögöttem egy rendőrautó, ráadásul bekapcsolta a kék villogó lámpát. Bevallom, átfutott az agyamon a néhány korty bor, de már nem volt visszaút. Félreállítottak, és megszondáztattak.

Igaz, hogy négyszer fújatták meg?

Igaz. És egyik alkalommal sem színeződött el a szonda. Ekkor jött el az a pont, amikor azt mondták, hogy bevisznek vérvételre.

Gyanítom, arra gondolt abban a pillanatban, hogy elsüllyed, inkább a víz alá bukik, mint egy bekapott potya gól után...

Túl sok időm nem volt a gondolkodásra. Egyfolytában az járt a fejemben, hogy túl legyek valahogy az egészen. Mondtam a rendőröknek, hogy ne vigyenek be. Többször is mondtam. Hiába.

Árulja el, erőszakosak, kioktatók, lenézőek voltak a rendőrök? Egyáltalán, tudták, kivel van dolguk?

Nem, nem tudom, hogy felismertek-e, de így utólag viszszagondolva normálisan viselkedtek, a dolgukat tették.

Az volt a dolguk, hogy megbilincseljék? Valamit tennie kellett hozzá...

Győzködtem őket, hogy a szonda nem színeződött el, újra mondtam, hogy nem fogyasztottam alkoholt. Ez volt a második súlyos hiba. Azt kellett volna mondanom, igen, ittam, essünk túl rajta. Attól kezdve felgyorsultak az események. Amikor látták, hogy nem ülök be önként az autójukba, azt mondták, előállítanak. Néhány pillanattal később pedig már a csuklómon kattant a bilincs. Életemben először éreztem ezt. De szeretném nyomatékosítani, hogy nem emeltem kezet hatósági személyre, és nem hivatkoztam arra, hogy olimpiai bajnok vagyok, hiszen ez nem mentesít semmi alól.

Eközben a felmentő sereg Petőváry Zsolt személyében megpróbálta kiszabadítani önt. Az alagúti videofelvétel alapján is megállapítható, hogy az egykori válogatott pólós, az ön barátja Tenkes kapitánya módjára esett neki az egyenruhásoknak.

Nem szeretném minősíteni a történteket. Legyen elég annyi, hogy sajnálok mindenkit, aki részt vett az incidensben. Sajnálom a barátaimat, az ismerőseimet és legalább annyira a rendőröket is. Egyébként ha hiszi, ha nem, nem érzékeltem, mi zajlik ott az autóm körül, inkább csak később tudatosult bennem az egész. Amikor megbilincselve bevittek, és a vérvételre vártam, akkor fogtam fel, milyen helyzetbe kerültem. Hát még amikor a vérvételt, a teszteket végző orvos mondta nekem: hát, Kósz úr, szívesebben néztem magát a válogatott kapujában...

Mit gondol most arról az éjszakáról?

Életem egyik legborzasztóbb élménye volt. Nagy marhaságot csináltam, vállalom a felelősséget mindazért, amit tettem. De csak azért, amit én tettem!

Tudja, hogy ön olimpiai bajnokként, elismert, népszerű, ma is sokat foglalkoztatott sportolóként példaképe megannyi fiatalnak?

Ezért aztán százszor, ezerszer jobban figyelnie kell arra, mint tesz?

Tudom, hogy ezzel a balhéval csalódást okoztam sok-sok embernek. De az is biztos, hogy soha többé nem kerülök ilyen helyzetbe.

Hibáztam, de a bűnöm aligha megbocsáthatatlan.

Hogyan ment haza akkor?

Kora reggel érkeztem haza, HÉV-vel kibumliztam, a családom még aludt. A feleségemnek reggel mondtam el, mi történt. Meg is kaptam tőle a magamét – na azt nem tettem ki az ablakba.

Arról mi a véleménye, hogy a pécsi klubvezetők máris felfüggesztették a játékengedélyét, s majdnem kirakták a csapatból?

Talán elhamarkodott döntés volt ez részükről… Mélyen érintene, ha többet nem játszhatnék.

Milyen büntetésre számít?

Az ügyvédeim azt mondták, hogy ittas vezetésért szabálysértési eljárás indul ellenem. Egy ideig nem lesz jogosítványom, s alighanem pénzbírságot is fizetek.