Ki igazi fradista?

Mikor lesz újra egységes a Ferencváros? Mikor áll megint a csapat mögé a fél országnyi Fradi-tábor? Mikor lesz rend, biztos háttér, első osztályú, bajnoki címért küzdő csapat – és békesség az Üllői úton? Mikor lesz újra egységes a Ferencváros? Mikor áll megint a csapat mögé a fél országnyi Fradi-tábor? Mikor lesz rend, biztos háttér, első osztályú, bajnoki címért küzdő csapat – és békesség az Üllői úton?

A kérdésekre válaszolni kell, és ezt Rieb György, az FTC három hónapja megválasztott elnöke is pontosan tudja.

Hogy érezte magát kedden, a Paks elleni meccsen?

Rosszul! – vágta rá az elnök. – Szörnyű volt látni, hogy ilyen kevesen vannak, és az sem kellemes, hogy a drukkerek nekem egy transzparensen üzentek, amelyen az állt: Rieb elvtárs, éljen a párt! Ha nem ilyen a helyzet a klub körül, még mosolyogtam is volna rajta, mert aki ismeri a családi hátteremet, pontosan tudja, hogy annak idején nemhogy párttag, de úttörő és kisdobos sem voltam. De ezt hagyjuk. Itt nem az én személyem a fontos, hanem a Fradi.

Ebben tökéletesen igaza van, csakhogy ezt a helyzetet éppen önök teremtették a drukkerek kizárásával.

Egyszer és mindenkorra szeretnénk véget vetni a szurkolói túlkapásoknak, a botrányoknak. Érdemes volna össze számolni, hogy az elmúlt években menynyi büntetést fizetett a Fradi a saját hívei miatt. Azt mondtuk: elég ebből! Azért is hoztunk drasztikus intézkedéseket, mert nemcsak pénzt, hanem szponzorokat is veszítettünk a balhék következtében. Több befektetőjelölt is közölte velünk: amíg ilyen a hangulat, addig esze ágában sincs segíteni a Ferencvárost.

És erre ez volt az egyetlen megoldás, kitiltani a csapatot jóban-rosszban, a másodosztályban is támogató drukkereket?

Először is készítettünk egy házirendet, amelyet a tizenegy elnökségi tagból tíz megszavazott és csupán egy tartózkodott. Majd közöltük a szurkolókkal, hogy csak az léphet be az Üllői úti stadionba, aki aláveti magát ennek a bizonyos házirendnek. Most itt tartunk.

Itt tartanak, de hol? A nézőszám elképesztően csökkent, és az együttes sem úgy szerepel, ahogy a rajongói várták.

Ami a csapatot illeti, nagy eredménynek tartom a Paks elleni továbbjutást. Ki merem jelenteni, hogy Csank János idehozatala tökéletes húzásnak bizonyult. A szakember maximálisan élvezi a bizalmunkat. Szeretnénk még jobban megerősíteni a keretet, és ahogy az a Nemzeti Sportban is megjelent, felvetődött Gyepes Gábor és Lisztes Krisztián esetleges szerződtetése. A szurkolókkal pedig megpróbálunk egyezségre jutni.

Ez mit jelent?

Azt, hogy tárgyalásokat kezdünk velük, és például már a Ferencváros-szurkolók Szövetsége is jelezte, hogy hajlandó a párbeszédre. Úgy tervezzük, hogy a következő, Szolnok elleni hazai meccsre már mindenki bejöhet.

S mi lesz, ha ott újra rázendít a kórus egy önök által elfogadhatatlannak ítélt rigmusra?

Erre már most is fel voltunk készülve. Ha a Paks elleni mérkőzésen újabb rasszista bekiabálás hangzott volna fel, azonnal bekapcsoltuk volna a hangszórókat, mert a Fradi-induló hangjai elnyomják a gyalázkodást. Egyébként csak halkan vetem fel: igazi fradistának nevezhető az, aki újabb és újabb százezreket, milliókat vesz ki a klub kasszájából? Merthogy a BKV Előrével játszott idénynyitón elkövetett szurkolói rendbontások miatt háromszázezer forintot kell befizetnünk, plusz egy bajnoki meccs zárt kapus lebonyolítását sózták a nyakunkba, egy hónapra felfüggesztve. Kérdem: ezek igazi fradisták? Vagy például igazi fradisták azok, akik levelet írnak a futballistáinknak, hogy kapjanak ki a BKV-tól, hadd bukjon meg a vezetőség...?

Tehát önök egyértelműen hajlanak a békülésre.

Így van, és tesszük ezt a hétfő esti események ellenére is.

Tudniillik néhányan beszöktek az Üllői úti stadionba, és a székekre ráfestették: „Sose halunk meg!” Csak nem számoltak a biztonságiakkal, akik értesítették a rendőröket, így négy garázdát elkaptak. Nekem és a klub többi vezetőjének most csak egy lehet a célunk: rendet és békét teremteni, és semmivel sem veszélyeztetni az ingatlanüzletet. Nem sok idő választ el bennünket az eredményhirdetéstől, és én hiszek benne, hogy a Ferencváros újra elfoglalja az őt megillető helyét a sportéletben. S azt is megjegyzem, ha valami oknál fogva mégis sikertelen lesz a tender, akkor is van kiút. Két-három cég jelezte, hogy érdekli a futballcsapat, az ingatlantól függetlenül is.

Árulja el, most mennyi a Ferencváros adóssága?

Nem titok, egymilliárd-nyolcszázmillió forint tartozásunk van, és arra nagyon büszke vagyok, hogy három hónapja, vagyis a mi vezetésünk alatt ez az összeg nem nőtt, sőt mintegy százmillió forinttal csökkent.

Nincs ebben semmi varázslat, megkaptuk a Huszti Szabolcs eladásából származó és sok vitát kavaró nevelési költséget. Ráadásul vannak támogatóink is, így mindenki idejében jut a fizetéséhez, és a körülményekhez képest nyugodtan élünk. Fontos hangsúlyoznom, hogy az FTC jelen pillanatban még mindenkié, mivel nincsenek tisztázva a tulajdonviszonyok, de ez is hamarosan változik majd.

Mi van a brit befektetőkkel? Mintha túlságosan nagy csönd venné körül őket.

Pedig folyamatos kapcsolatban vagyunk velük, sőt úgy volt, hogy az ő segítségükkel kapunk egy trinidadi kapust. Végül ez nem jött össze. Fontos lenne ugyanakkor, hogy angol partnereink vagy német tárgyalófeleink ne a balhékról értesüljenek. Sajnos Magyarországon még hiányzik az a fajta törvény, amely rendszabályozná a drukkereket. Szó sincs háborúról, nekünk fontosak a rajongóink, nem véletlenül szeretnénk családi szektorokat kialakítani. Talán már a Szolnok elleni hazai meccsre – ott a szurkolóinkon lesz a sor,hogy bizonyítsanak.