Debreceni diadal

A debreceni virágkarnevál előestéjén – a várakozásoknak megfelelően – mintegy ötezren ültek a Főnix Csarnok lelátóin és a ring körül, bizonyítván, hogy aki a K–1et szereti, bizony nem hiányozhat az ötödik Magyar Nagydíjról. A program ugyan – visszalépés miatt – egy betétmeccsel megrövidült, a nézőknek így sem lehetett okuk panaszra. Az összecsapások – egy-két kivételtől eltekintve – hatalmas küzdelmet hoztak, közben az esemény sztárvendége, a kétszeres K–1-világbajnok holland Remy Bonjasky úriemberként feszített fekete öltözékében. „Jó estét kívánok, Debrecen!” – köszöntött mindenkit az illusztris vendég magyarul. Bravó!

És még egyszer bravó! De ezt a dicséretet már Veres Ádám érdemelte ki, aki végig nagyobb iramot diktálva szinte bedarálta Meiszter Gábort, a nagydíj történetének első győztesét. Aztán Bonjasky is szomorkodhatott, mert honfitársa, Mark Bos alulmaradt Török Dániellel szemben. A harmadik selejtezőben Souleymane Konate volt a király Ferencz József ellenében. A francia lendületesen, jobb és bal térdével váltakozva rugdalta a magyar fiút, aki viszont mindent kibírt. A eredményhirdetéskor a győztes nem véletlenül emelte fel a levegőbe. A negyedik páros ütközete némi csalódást okozott, leginkább a végső sikerre pályázó Zilai Sándor passzivitása volt meglepő. A debreceniek sokszoros utcaiharcos-bajnok kedvence szinte megadta magát az ugyanabban a műfajban legutóbb diadalt arató Jánosi Lászlónak.

Az elődöntőben Török Dániel spórolhatott az energiával, hiszen csak az utolsó menetet hajtotta meg Veres Ádám ellen, de ez is elégnek bizonyult a sima győzelemhez. A francia Konate más taktikát választott, nagyon bekezdett, végig irányított, és bár Jánosi László szívósan ellenállt, a vereséget nem tudta elkerülni.

A finálé előtt két presztízsmérkőzés következett. A debreceni Nagy Tibor 2:1-re kikapott svájci riválisától, míg a K–1 jelenlegi legjobb magyarjaként számon tartott Karacs Attila a kétszeres olasz bajnokot, Luca Sabatinit leckéztette meg.

A Magyar Nagydíj döntőjében a meccs közepétől egyre inkább kidomborodott Török Dániel fölénye. Az eleinte félelmetesnek tűnő Souleimane Konate hamar védekezésre kényszerült, vitathatatlan volt a magyar versenyző fölénye. A francia padlót fogott, Törököt éltette a publikum, jogosan vehette át a győztesnek járó serleget a sztárvendégtől. Remy Bonjasky elismerően nyilatkozott a rendezésről: „Örülök, hogy Magyarországon ilyen népszerű lett a sportág, és biztos vagyok benne, hogy előbbutóbb a legjobbak között is találkozhatunk majd magyar harcosokkal.”