A zöldfülűek csapata

A kezdeti botladozás után a kilencvenes évek derekára Alex Ferguson elismertsége és tekintélye kezdett megkérdőjelezhetetlenné válni az Old Traffordon. Mégis, amikor 1995 nyarán bizalmat szavazott „Fergie zöldfülűinek” – így hívta a sajtó a hirtelen elővett saját nevelésű fiatalokat –, a szurkolók azt hitték, a skótnak elment az esze. Utólag visszanézve megmosolyogtató a hitetlenkedésük, hiszen a mester olyan futballistákat épített be – szinte egyik pillanatról a másikra – a csapatba, mint Gary és Phil Neville, David Beckham, Paul Scholes és Nicky Butt.

Őrült húzás: 10.75 millió font Jaap Stamért

Fergie zöldfülűi remekeltek, főleg azután, hogy visszatért az eltiltását letöltő Eric Cantona, és a csapat szinte megállíthatatlanná vált, a vége pedig újabb bajnoki cím és FA-kupasiker volt. Egy év múlva ismét az Old Traffordra került a bajnoki trófea, ám az öröm nem lehetett felhőtlen, mert Eric Cantona bejelentette visszavonulását. Csaknem mindenki az ő hiányának tudta be, hogy a következő esztendőben a Manchester nem nyert semmit, és csupán egy ember, Alex Ferguson hitt a sikerben.

Persze megint bolondnak nézték, a közvélemény szerint megfontolatlanul költött 27.75 millió fontot erősítésre, mert például ebből 10.75 milliót elpocsékolt a holland védőre, Jaap Stamra. A sajtó leszedte a keresztvizet a menedzserről, és az újságírók akkor is rosszallóan csóválták a fejüket, amikor Alex Ferguson megvette a svéd Jesper Blomqvistot a Parmától, amely boldog volt, hogy pénzért adhatott túl rajta… Egyedül Dwight Yorke szerződtetését kísérte egyetértés, ő az Aston Villában számolatlanul rugdosta a gólokat.

Fantasztikus BL-siker a Bayern ellen

Amikor aztán az idényt megelőző, a Charity Shieldért játszott mérkőzésen az Arsenal három góllal lemosta a pályáról a Manchestert, a károgás már kárörvendésbe csapott át.

Alex Ferguson azonban tudta, mit csinál.

Pályafutásának korábbi szakaszai is megerősítették benne a hitet, hogy muszáj kitartania elképzelései mellett, és most sem foglalkozott a károgókkal, akik 1999 május végén kalapot emelve hozsannáztak a kilenctíz hónappal korábban még földbe döngölt menedzsernek, június 12-től pedig már kénytelenek voltak a neve elé a lovagi címet jelentő Sir szócskát is odabiggyeszteni.

A Manchester ebben a bajnokságban drámai mérkőzéseket megnyerve triplázott: első lett a bajnokságban, az FA-kupában, és örökre emlékezetes meccsen, a sérülések miatti hosszabbításban fordítva meg az eredményt, a Bayern Münchent legyőzve megnyerte a Bajnokok Ligáját is!

Ma már tudjuk, ez volt a menedzser és a klub életében az eddigi csúcspont. Az MU gazdaságilag hihetetlen módon megerősödött, és az angol bajnokságban a következő két évben nem lehetett letaszítani a trónról. Alex Ferguson egymás után állította fel a brit rekordokat az egy játékosért kifizetett összegeket nézve, így került a csapathoz Fabian Barthez, Ruud van Nistelrooy, később Rio Ferdinand, és a menedzser egyetlen igazán drága baklövése, az argentin Juan Sebastian Verón, akit 28.1 millió fontért vett meg a Laziótól, és csalódást keltő két év múlva csak 15 millióért tudta továbbpasszolni a Chelsea-nek. A szép napok a 2001–2002-es bajnoki évadig tartottak. A védelem oszlopát, Jaap Stamot Ferguson lényegében elzavarta a Lazióba mindössze 16 millió fontért, mert a védő írt egy könyvet, amelyből a Daily Mail bulvárlap részleteket közölt, és ebben az is olvasható volt, hogy a menedzser először nem a játékos klubjával, a PSV Eindhovennel tárgyalt, hanem magával a játékossal, ez pedig illegális.

Sir Alex Ferguson néhány hónap múlva bejelentette: a bajnokság végén visszavonul, és februárra hiába gondolta meg magát, és állapodott meg újabb három évben, már késő volt. Ő maga is bevallotta, hogy a bizonytalanság rosszul hatott a játékosokra, akiket így fegyelmezni is kevésbé tudott.

Óriási veszekedés egy versenyló miatt

Egyszer még veszélybe került az állása: 2004-ben összeveszett John Mangierrel, a klub egyik részvényesével egy csodás versenyló, Rock of Gibraltar tulajdonjogán. A helyzetet az oldotta meg, hogy az amerikai mágnás, Malcom Glaser megvette az MU részvényeinek többségét, és ő továbbra is a skót szakemberbe fektette bizalmát.

Következik a befejező rész: Ferguson sikerének titkai