Már alapember lett

Főleg annak fényében, hogy a székesfehérvári klasszisnak a remek múlt évet követően (egyéni ezüstérem a világbajnokságon és a Világkupa-döntőben) az idei tavasz nem sikerült a legjobban. Horváthot februárban egy nem túl súlyos, inkább kellemetlen vádlisérülés hátráltatta, majd két Világkupa-versenyen is – Kairóban és Budapesten – dobogós helyről zuhant vissza a vert mezőnybe az elrontott lovaglás miatt. Ha szigorúan a válogatási elveket nézzük, nem fért volna be a hagyományos egyéni és csapatverseny indulói közé, hiszen négyen – Balogh Gábor, Fülep Sándor, Tibolya Péter és Németh Róbert – is elé kerültek. Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitánynak természetesen esze ágában sem volt kihagyni a válogatott legkiegyensúlyozottabb, remek eredményeket szállító tagját. Többek között azért sem, nehogy belesodródjon abba a kvóta utáni kimerítő hajszába, mint Athén előtt – ráadásul akkor hiába sikerült a kvalifikáció, Horváthot végül nem vitték ki az olimpiára… Tartott tőle, hogy bajba kerülhet az Eb-csapat kijelölésekor a gyengébb tavasz miatt?Tartott tőle, hogy bajba kerülhet az Eb-csapat kijelölésekor a gyengébb tavasz miatt?

Tisztában voltam vele, hogy hol állok a szám szerinti listán, de nem, nem gondoltam rá, hogy a kapitány kihagy a csapatból. Két versenyem elment a lovagláson, illetve a lovakon, de úgy gondolom – és ebben Pálvölgyi Miklós döntése megerősített –, hogy itt van a helyem Rigában.

Ahol várhatóan nagy harc lesz a kvótákért. Megelégszik a nyolcba kerüléssel, vagy nagyobb tervei vannak?

A fő cél természetesen a pekingi kvalifikáció, de nem lenne rossz az igazán jó helyezés.

Mégpedig?

Hát minél jobb! Remélem, nem lesz lyukas számom, kiegyensúlyozott versenyt szeretnék produkálni. Ez talán ebben a várhatóan kiélezett küzdelemben a szokásosnál is többet nyom majd a latban.

Mi hír a mezőnyről?

Nemrég szálltunk le Rigában, így sem róluk, sem a várható körülményekről nincs még információnk, de biztos vagyok benne, hogy aki él és mozog, itt lesz, hogy kvótáért harcoljon. Amúgy még sohasem versenyeztem Rigában.

Ha már az indulási jogoknál tartunk, mocorog még önben az athéni eset? Hiszen akkor megvolt az ötkarikás kvalifikációja, mégsem utazhatott…

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nyomtalanul elmúlt. De az régen volt, most az a dolgom, hogy m e g szerezzem a kvótát, méghozzá minél hamarabb, hogy egyértelműbb legyen a dolog. Ráadásul Athén óta eltelt három év, voltak jó időszakaim, más ez a helyzet, mint az akkori.

Ez így van. Azóta például alapember a válogatottban.

Ezt én nem mondtam.

Tart a rigai lovaglástól?

Nem igazán. Persze ha utána jó helyen állok, az már fél siker. De egyébként nem foglalkozom külön a lovaglással, az egész versenyre készülök.

És amúgy? Jobban izgul, mint szokott?

Egyelőre nem mondanám, sőt. A tavalyi budakalászi Európa-bajnokság előtt sokkal feszültebb voltam, biztosan a hazai pálya és a felhajtás miatt.

Az évadot sérüléssel kezdte, jelenleg hogy szolgál az egészsége?

Kitűnően, nincs panaszom.

A családjával tartja a kapcsolatot a kontinensviadal alatt, vagy igyekszik teljesen kizárni a versenyen kívüli hatásokat?

Próbálok a versenyre koncentrálni, de a szeretteimről még ideiglenesen sem mondok le.