Taktikai háború a 3. vb-címért

Milyen érzésekkel várja a győri versenyt?Milyen érzésekkel várja a győri versenyt?

Stresszes viadal lesz nagy taktikai harccal, amelyben szükség lehet némi szerencsére. Én inkább szenvedek a pályán, mint izgulok, de a rövid távot főként az utóbbi jellemzi. Egyvalaki sokat foglalkoztat, a portugál Vanessa Fernandez. Ő a világ egyik legjobb triatlonistája, az idén nyert két Világkupa-versenyt, ijesztő formában érkezett ide. Szerintem a legerősebb a mezőnyben, de ez nem jelenti azt, hogy ő nyer majd.

Hanem ki? Ön?

Az ezen a távon szerzett két vb-arany után hazai pályán mi más lehetne a célom? Meg lehet verni Fernandezt – ésszel. Ő fiatal, kiszámítható, nekem nagy a rutinom, meglephetem, annál is inkább, mert nem nagyon ismer. Neki ez csak egy verseny a többi között, nekem viszont az év legfontosabb eseménye.

A táv és a sík terep tényleg nem kedvez önnek?

A korom miatt már nem vagyok elég gyors a rövid távon, a nehéz terepet szeretem, de itt az nincs. Így más módon kell majd elbánnom az ellenfelekkel.

Mégpedig?

Iram kell az elején, ha senki nem akarja diktálni, majd én megteszem. Ha jól megy a futás, talán már a kerékpározás előtt szétszakadhatna a mezőny, hogy minél kevesebben tudjanak egy bolyban tekerni, ettől fáradtabban kezdjenek neki a második futásnak.

Fél a defekttől?

Erről nem igazán szerencsés a verseny előtt beszélni… Rövid távon egy lyukas gumi a verseny végét jelentheti. A kockázatot csökkenti, hogy speciális defekttömítő van az abroncsomban, amely vész esetén is versenyképes állapotban tartja a kerékpáromat.

Lesz-e szerepe szombaton a hazai pályának?

Mégpedig perdöntő… Hihetetlen erőt ad a közönség, hetek óta mást sem hallok a rokonoktól, ismerősöktől, hogy jönnek, szorítanak nekem.

A remélhetőleg sikeres duatlonvébé után mi következik?

A hawaii Ironman-világbajnokság. A jövő számomra a hosszú távú triatloné. Az úszás a lyukas számom, de az utóbbi időben sokat tettünk azért, hogy a későn kezdett úszás miatt fellépő technikai hiányosságokat pótoljuk. Terveim szerint a júliusi amerikai bajnokságról kvalifikálom magam az őszi vb-re. Azonban hiába szerzek hawaii kvótát, csak akkor indulok el, ha úgy érzem, megfelelően tudok szerepelni.

Mi lenne az?

Bekerülni az első tíz közé. 2004-ben mutatkoztam be Hawaiion, akkor tizenhatodik lettem. Még nem voltam elég jó, ezért két évet kihagytam. Most úgy érzem, erősebb vagyok. Az Ironman-vb szenvedés, ott nincs mese. Sportolásra teljesen alkalmatlan körülmények között kell csúcsteljesítményt nyújtani.

Úgy beszél, mint egy kezdő – 34 évesen…

Ironman-pályafutásom az elején tart. A szervezetem és a tapasztalat is egyre alkalmasabbá tesz a hosszú távú triatlonozásra. Sok női élversenyző rendre negyven körül ér a csúcsra, sok Ironman-viadal vár még rám. Érdekes módon ezzel párhuzamosan úgy érzem, ahogy fogy az időm, egyre jobban élvezem, amit csinálok.

A civil élet mennyire foglalkoztatja?

Egyelőre nem igazán. A jövőmmel kapcsolatban sok ötletem van, de a megvalósításukra még várni kell.

Mennyit vesz el egy napjából a sport?

A sport minden egyes napom lényege. Sokat edzek, szabadidőmben pedig kényeztetem megsanyargatott testemet masszázzsal, gyógyfürdővel, amire éppen szükség van. Én készítem az ételeimet, elsősorban bió élelmiszerekből, mostanában a hús a favorit. Ez így együtt – edzés, versenyzés, pihenés, egészséges táplálkozás – kerek egészet képez. Ez az én hobbim.

Költséges mindez?

Igen, de az egyesületem is támogat, emellett szponzori pénzek meg persze a versenyeken nyert pénzdíjak fedezik az anyagiakat. És szerencsére sportszereket is kapok.