A férfi kosárlabda-bajnokság idei legnagyobb szenzációja az, hogy vasárnap Szombathelyen kiesett a címvédő Atomerőmű – már a negyeddöntőben. A Falco 3–1-es összesítéssel lépett túl az ASE együttesén. Tény, sok sérülés hátráltatta a szakmai munkát, ráadásul a balul sikerült rajt itthon és a nemzetközi porondon egyaránt megadta a rossz alaphangot, mégis mindenki többet várt Zsoldos András gárdájától. Azt, hogy maga a mester is, az jelzi, hogy az edző – négy évet töltött el Pakson, ezalatt kétszer bajnokságot, egyszer Magyar Kupát nyert együttésével – benyújtotta a lemondását a kiesés után. Azt hiszem, ez volt a legjobb megoldás a részemről – mondta érdeklődésünkre a tréner. – Szereplésünk nagy csalódás, ilyenkor az edző levonja magában a konzekvenciákat. Lehetne boncolgatni a kiesés okait, kereshetnék kibúvókat, de nem teszem. A paksi vezetők mindig korrektek voltak velem, azt hiszem, úgy van rendjén, hogy távozzam.
Mi volt a korai búcsú oka?
Azzal, hogy az egész évadban voltak gondjaink, mindenki tisztában van, de a legutóbbi Falco-meccsre csúcsosodott ki minden. Jure Balazic és Scott Stewart sérülése miatt nem volt teljes értékű játékos, míg Mark Walters a legfontosabb időszak közepén hagyott itt minket. A csapat nem volt olyan egységes, mint korábban, akadtak belső ellentétek is.
A pályaelőnyt gyorsan eljátszotta az együttes. Ez mennyit számított?
Nagyon sokat, mert ha a két itthoni találkozónk közül csak az egyiket megnyerjük, most nem lenne miről beszélni. Kétségtelen azonban, hogy csak az egyik meccsen játszottunk jól, nem érdemeltünk győzelmet. Ugyanakkor még így is a kezünkben volt a továbbjutás, de mint mondtam, semmi sem sikerült. Untathatnám a statisztikákkal, de nincs értelme. Egy dolog számít: a Falco továbbjutott, mi pedig kiestünk. Ezen nincs mit magyarázni.
Hogyan tovább?
Szeretnék kicsit pihenni, feltöltődni, aztán meglátjuk. Jól éreztem magam Pakson, az is előfordulhat, hogy egyszer még visszatérek…