A kivégzéssel várni kell

Valami készül Szombathelyen. Sokévnyi kínlódás után stabilizálódott az NB II Nyugati csoportjában szereplő futballcsapat anyagi háttere, a Haladás feljuthat az élvonalba, ráadásul nyártól új befektetők érkeznek: a korábbi szombathelyi kedvenc, Illés Béla és cégtársai – köztük a korábbi válogatott játékos, Halmai Gábor – látnak fantáziát a szombathelyi futballban. Hoszszú távra alapozódhat meg a Haladás jövője, de már a jelen is elismerésre méltó – erről beszélt a 37 esztendős ősszombathelyi üzletember, Séllei Árpád, aki – a csapatot működtető önkormányzat mellett – a klub kisebbségi tulajdonosa.

Négyezer szurkoló egy másodosztályú meccsen, ezt a nézőszámot jó néhány élvonalbeli csapat is megirigyelhetné.

Elképzelheti, mennyien lesznek itt, ha feljutunk! – mondta optimistán Séllei Árpád. – A magyar futballnak szüksége van a Haladásra, egyrészt a tradíciója, másrészt a szurkolói miatt.

Mennyit költött eddig a szombathelyi futballra, hogy ilyen büszkén beszélhessen a Haladásról?

Tizenötmillió forintot. A Haladás Marketing Kft.-t tavaly nyáron alapítottuk, azzal a céllal, hogy végre stabilizálódjon a klub anyagi helyzete. Az önkormányzat évi negyvenmillió forintot ad, de ehhez még kellettek további források. A nyáron azt mondtam több szombathelyi vállalkozónak, velem együtt segítsék a klubot, ez közös érdekünk. Nincsenek titkok, mindenki nyomon követheti a pénz útját, csináljunk együtt erős futballcsapatot. Büszkén mondhatom, hogy azóta több mint húsz cég támogat bennünket kisebbnagyobb összegekkel, így a magam tizenötmilliója mellé került még további tízmillió. Jelenleg nem a magyar foci a legnagyobb üzlet, azonban csak akkor változhat valami a sportágban, ha a tehetős vállalkozók úgy érzik, szeretetből is érdemes áldozni a futballra, hogy később már valóban jó üzlet is legyen.

Ha már nincsenek titkaik: mennyit keresnek a futballisták most Szombathelyen?

A Haladás játékosainak döntő többsége saját nevelésű, a klubhoz érzelmileg is kötődő fiatalember. Nálunk nincsenek idegenlégiósok, és nem is tervezzük, hogy változtatunk ezen. Húsz profink van, és a csúcsfizetés mindennel együtt havi háromszázezer forint. A jelenlegi költségvetés százmillió forint egy esztendőre, ha feljutunk, márpedig feljutunk, akkor ez az összeg százötvenmillió lehet.

Ebben segíthet Illés Béla, aki egyrészt ebben a csapatban lett ismert játékos, másrészt már nyilatkozott is arról, hogy a nyáron befektetőként tér vissza a Haladáshoz.

Örülünk neki, hogy megalakul a városban az Illés Béla Labdarúgó-akadémia, és az is óriási segítség, hogy negyvennégy százalékos tulajdonrészt vásárolnak. Azért azt ne felejtse el senki, ehhez az is kellett, hogy mi megteremtsük az alapokat. Az általunk hozott pénzből jutott prémiumra, dresszre, mosószerre, futballcipőre, almára, vitaminokra, a stadion kicsinosítására. Higgyék el: megérte, mert a mostani csapat szerethető. Ha a huszonkét esztendős Andorka Péter vagy a huszonegy éves Nagy Gábor nem a Haladás labdarúgója, akkor most válogatott kerettag lenne.

Dicséretes az igyekezetük, alaposan megküzdöttek azért, hogy az NB II

Nyugati csoportjában a tabella élére ugorhassanak.

Csapatunktól nyolc pontot vontak le, és erre azt mondom: olyan ez, mintha valakit az éttermi tányértörésért kötél általi halálra ítélnek. No, hát a kivégzéssel várni kell… Sajnos, az MLSZ vezetőségében nincs szombathelyi érdekképviselet, és ezt a tavalyi döntés esetében megéreztük. Egyik ifijátékosunk igazolásából hiányzott egy pecsét, s ezt csak a nyolcadik fordulóban vették észre a bírók. Azt mondom, büntessenek meg minket, de az a nyolc pont levonás, no meg a Soroksár elleni három nullás győzelem és további három pont elvétele felháborító, sőt szerintem minősíthetetlen eljárás volt. De most már mindegy, így is feljutunk, és megteremtjük a stabil első osztályú, tízezer néző által támogatott Szombathelyi Haladás alapjait!