Anglia gyakorlatilag ott tart, mint tavaly nyáron. A kérdés tehát az, hogy a Steven Gerrard, Frank Lampard párost miképpen lehet úgy elhelyezni a fedezetsorban, hogy ez a lépés ne borítsa fel az egyensúlyt, hanem dinamizálja a csapatjátékot.
Sok mérkőzés bizonyítja: sehogy.
Márpedig ennek csak szerkezeti vagy személyi változtatás lehet a vége.
Az angolok sokat bírált szövetségi kapitánya, Steve McClaren eddig az előbbi futballistára szavazott, ám hétfőn Wayne Rooney ellőtte Frank Lampard csuklóját (érdekes kérdés, ennek lesz-e hatása a Manchester United és a Chelsea bajnoki versenyfutására…), ezért a középpályás nem játszhatott Andorra ellen – sokan amúgy sem nevezték volna, lehet, a sérülés csak a várható presztízsveszteséget előzte meg…
Steven Gerrard mindenesetre így beljebb vonulhatott a jobb szélről, s kedvenc pozíciójában, középen rögvest olyat produkált, ami győzelmet ért. Igaz, hiába kerültek be a kezdőbe tipikus szélsők, a csapat cseppet sem volt kreatívabb, mint az Izrael elleni döntetlen alkalmával, így aztán az angol szurkolók – akik miatt nem az Andorra saját méreteihez igazított stadionban, hanem Barcelona olimpiai arénájában rendezték meg a selejtezőt – a félidőben még heves füttykoncerttel búcsúztatták a levonuló fehér mezeseket. Ám a fordulás után Steven Gerrard kézbe vette az irányítást, két gólt rúgott, a harmadikhoz vezető akciót pedig mesés passzal indította el – ez a találat a most bemutatkozó David Nugent érdeme volt (0–3).
„Az első negyvenöt perc az egyik legnehezebb félidő volt, amit válogatott mezben valaha is játszottam – mondta Steven Gerrard, a meccs embere. – Nagyon nagy volt a nyomás, a drukkerek már a kezdés után nekünk estek, mi pedig nem tudtunk mit kezdeni az andorraiakkal. Mégis éreztük, ha türelmesek leszünk, meglesz az eredménye. Szurkolóink elégedettek lehetnek második félidei teljesítményünkkel.”
Steve McClaren nem szaporította a szót a hivatalos sajtótájékoztatón.
„Írjanak, amit akarnak!” – mondta, és már el is viharzott. Később aztán kicsit megeredt a nyelve: „Amit a szurkolóinknak mondhatok, az az, hogy tartsanak ki, mert játékosaink megtesznek minden tőlük telhetőt. Azért jöttünk, hogy nyerjünk, és nyertünk – végül kényelmesen. Sorsunk a saját kezünkben van, sok van még hátra a sorozatból.”