Sikeréhség

Néhány hete töltötte be negyvenedik születésnapját. Edzőként ott tart, ahol szeretne?

Az biztos, hogy most a helyemen vagyok – mosolyog Mészöly Géza. – A Vasas az igazi otthonom, de ezt nem azért mondom, hogy valamiféle romantikus szálat vigyek a történetbe. Itt nőttem fel, az apám a klub legendás alakja, a pályának ismerem minden fűcsomóját és lerobbant épületét. Jól éreztem magam Újpesten, büszke vagyok az ott elért sikerekre, a két ezüstéremre, de az a családias hangulat és alkotóközösség, amely fogadott a Fáy utcai visszatérésemkor, mindennél fontosabb, és óriási erőt ad a munkához, a folytatáshoz.

A győzelmek befogják a kritikusok száját

Ha már az Újpestet hozta szóba: mit gondol, miben hibázott, amikor tavaly a hőn áhított bajnoki cím az utolsó mecscsen elúszott?

Még egyszer mondom, nagyon büszke vagyok a két második helyre, különösen az elsőre, amelyet úgy szereztünk meg, hogy félidőben a nyolcadik helyen állva vettem át Mezey Györgytől a csapatot, így lettünk a végén ezüstérmesek. Tavaly valóban fájdalmas volt, hogy az utolsó meccsen buktuk el az aranyat, de én azt mondom, így is erőn felül teljesített az Újpest. De számomra ez már a múlt. Azért is örülök a csütörtöki, Fradi elleni bravúrnak, mert azzal talán valamiféle választ adtam az engem érő kritikákra. Mindenekelőtt bizonyítottam csapatommal együtt, hogy nem csak az Újpesttel lehet győzni az Üllői úton.

Rendkívül higgadt volt az együttese és ön is, pedig kapott szépen a lelátóról.

Fel voltam készülve mindenre, nem ért meglepetésként, hogy leköpködtek, kórusban szidtak. Úgy voltam vele, végre egy meccs, amely lázba hozza az embereket, amelyről sokáig beszélhetnek, amely talán valamit viszszacsempészett a régi szép időkből, amikor még az apámék játszottak telt ház előtt a Népstadionban.

Messze, nagyon messze vagyunk már attól…

Más a világ, más a futball. Önnek van összehasonlítási alapja, négy évig játszott Franciaországban, megfordult Cipruson, Koreában és Izraelben is. Ezért kérdezem: milyen a mai fiatalokkal dolgozni?

Csak a legjobbakat mondhatom róluk. Lelkesek, mindenük a futball, az alapképességek dolgában sincs akkora lemaradásuk, mint azt sokan hiszik. Rengeteget jelentett, hogy évekkel ezelőtt beindult az UEFA által meghatározott edzőképzés, ennek most érezzük igazán a hatását. Más kérdés, hogy a körülmények itthon meszsze vannak az ideálistól, s akkor még finoman fogalmaztam. Ha például a jövő héten Magyarországra érkező Arséne Wenger látná, mi a Vasassal milyen labdákkal gyakorolunk , alighanem a hasát fogná a röhögéstől.

Persze ez is változik majd, mint ahogy az egész Fáy utcai sporttelep átalakul, hiszem, hogy néhány éven belül bennünket irigyelnek majd. Már most rengeteg pesti és vidéki gyerek jelentkezik például utánpótláscentrumunkba, holott még nincs is. De hamarosan lesz, miként lesz egy szép stadion is. Felcsúton kikérdezi majd Arséne Wengert is Valóban célegyenesbe érkezett a Fáy utcai ingatlanüzlet. Már a pályázatokat bírálják, még az idén felépülnek a műfüves pályák. Ön hosszú évekre tervez a Vasasnál? Ha már Arséne Wengert hoztam szóba, nagyon szeretnék vele találkozni jövő vasárnap Felcsúton: ő hoszszú esztendők óta szolgálja az Arsenalt, képes rendre megújulni csapatával együtt – nekem is csak ez lehet a célom. Az edző persze felkészülhet arra, hogy bármikor kirúgják, de én szeretnék nagyon sokáig a Vasasnál dolgozni. A bizalom nyilvánvalóan töretlen az angyalföldi vezetőség részéről. Igen, magam is érzem, hogy számítanak rám. Vancsa Miklós ügyvezető és Jámbor János tulajdonos olyan partnerek, akik mindenben segítik a munkámat, a vereségek után is biztatnak, és ugyanúgy áhítoznak a sikerre, mint én. Ezért is mondtam, hogy most a helyemen vagyok. Azt hiszem, a legjobb utat választottam. Lehettem volna évekkel ezelőtt Angyalföldön pályaedző, de én egyedül akartam dolgozni, így kezdésként Fótra kerültem a másodosztályba. Elképzelheti, hogy a külföldi profi körülmények között eltöltött évek után milyen érzés volt belépni a szerény, már-már ütött-kopott fóti öltözőbe, de ott is azt mondtam a fiúknak: gyerünk, mutassátok meg a világnak, mire vagytok képesek! Ahhoz képest most olyan tehetségekkel dolgozhatok, mint Piller József, Lázok János, Odrobéna Péter és Nagy Tamás, hogy csak néhány fiút említsek. S persze az idősebbek, Tóth András, Németh Norbert és Gábor, Kincses Péter is nagy segítségemre vannak.

Illovszky Rudolf büszke az Üllői úti sikerre

Az apja beleszól a munkájába?

Az öreggel a nagy meccsek előtt sok mindent megbeszélünk, de azt sohasem mondja meg, ki legyen a balszélső. De nemcsak tőle kérek tanácsot, hanem Illovszky Rudolftól is, aki ha teheti, naponta ott van az edzéseken. Most annak örülök a legjobban, hogy nemcsak az apám, hanem Rudi bácsi is büszke volt rám a Fradi elleni győzelem után.