Folytatódjék a sorozat!

Ha nem szeretnénk annyira a ví zilabdát, mi is egyetértenénk az általános vélekedéssel: vasárnap kezdődik a világbajnokság… Szó sincs arról, hogy bárki lebecsülné a pólósokat, mindazonáltal kétségtelen: azzal, hogy az úszók is megkezdik csatározásaikat az érmekért, nagyobb, sokkal nagyobb figyelmet kap szerte a világban a világbajnokság.

Nem véletlenül. Sztárok tömkelege, több mint tízezres tömeg, versenyzők majd’ minden tagállamból, megdöntésre váró világcsúcsok, őrületes izgalmak, századmásodpercek, varázslatos, felejthetetlen pillanatok. Ez az úszósport ünnepe. Ráadásul mi, magyarok is főszerepet játszottunk a vb-k 1973 óta íródó történetében. Elég annyit mondani, hogy az eddigi tizenegy esemény mindegyikéről éremmel tért haza a delegáció.

„Mi mást várnánk, mint azt, hogy a szép hagyomány itt, Melbourne-ben se szakadjon meg – préselte ki magából a betegeskedő szövetségi kapitány, Kiss László. – Sikerült átállnia mindenkinek, nincs gond az alvással . Csendben teszi mindenki a dolgát, edzett, készült a versenyre, az égvilágon semmi szenzációról nem tudok beszámolni. Azokat reményeim szerint a versenyekre tartogatjuk.”

No igen, a magyar úszók már csak ilyenek: elkerülik őket a botrányok, nehéz őket bulvárhírekbe „rángatni”, szó nélkül úsznak naponta tíz-tizenöt kilométert. Végtelenül szerények, de annál nagyobb sportolók. Lehet, sokan legyintenek majd akkor, amikor arról szól a tudósításunk, hogy valamelyikük a hetedik helyen végzett – reményeink szerint azonban azok vannak többségben, akik tudják, ebben a sportágban önmagában is hatalmas teljesítmény bármelyik egyéni számban a fináléba jutni. A Rod Laver Arénában ha szóba kerül, hogy magyarok vagyunk, a kollégák, a szakemberek, a szervezők egytől egyig azt kérdezik: „Cseh László jó formában van?”

Jelentjük, igen! Világbajnokunk kerüli a hangzatos nyilatkozatokat, pedig mit meg nem adna a nemzetközi sajtó, ha azt mondaná: „Én bizony jól megleckéztetem majd Phelpset!”

De Laci nem az az odamondogatós fajta, tiszteli versenytársait, szorgos munkával igyekszik őket megelőzni. A fején még ott a hajkorona, ám nem sokáig: a rajtra ismét kopasz kobakkal áll majd oda. A vasárnap kiérkező egykor kiváló hátúszó édesapának a táskájában ott lapul majd a műveletre szánt készülék…

„Nem titok, Cseh Lacikától várjuk a kiugró eredményt, de nem árt leszögezni: elképesztő a konkurencia, nem csak Phelpsre kell figyelnie” – magyarázta a szövetségi kapitány, aki Turi György edzőhöz hasonlóan 400 vegyesen várja a nagy áttörést, nevezetesen azt, hogy ne „csak” virtuálisan, hanem április 1-jén, vasárnap (akkor lehet a magyar–szerb férfi pólódöntő – micsoda nap lesz, te jó ég?!) igazi versenyben is legyőzze Cseh amerikai riválisát. Mindamellett őt ismerve a 200 vegyesre is érdemes lesz figyelnünk.

A bennünket leginkább foglalkoztató másik kérdés: vajon mire lesz képes Gyurta Dániel?

„Erre én is kíváncsi vagyok. Nagyon bízom benne, hogy másodjára is berobban a világ élmezőnyébe” – fogalmazott Kiss László, aki majd’ leesett a székről, midőn kiderült: 100 mellen például 150-en neveztek! Hogy miért ennyire népszerű ez a szám? Talán azért, mert minden országból találni egy olyan embert, aki mellen valahogy végigússza a távot…