Szerencsétlen múlt, igen bíztató jelen, reményteli jövő

– Haladjunk sorban. Az óriás-műlesiklással kezdte. Hogy ment a verseny?
– Kicsit jobbat vártam magamtól – kezdi Berecz Anna.

– Az 53. hely nem rossz…
– A helyezés jól hangzik, de csalóka. Én nem is erre szoktam koncentrálni, hanem arra, hogy mennyivel maradok el a győztestől. Ezúttal húsz másodperccel. Ennél jobbat vártam.

– Mégis mennyivel?
– Mivel korábban még nem versenyeztem a világ legjobbjaival, illetve egyszer igen, de akkor kiestem nem igazán volt összehasonlítási alapom. Ettől függetlenül négy-öt másodperccel jobbat szerettem volna menni.

– Mi nem láthattuk a menetét a televízióban, mert olyan magas rajtszámmal indult, hogy azt már nem közvetítették. Mi volt a baj? Hibázott valahol?
– Nem rontottam, inkább pont a ló túloldalára estem, keveset kockáztattam.

– Csak az számított, hogy célba érjen?
– Éppen ez az, hogy nem. Nekem nem volt komoly tétje a versenynek, nem éremért harcoltam, nyugodtan kockáztathattam volna, hiszen nem történik tragédia, ha kiesek.

– Ez rutintalanság?
– Igen, azt hiszem. Meg kell tanulnom, úgymond a pengeélen táncolni. Emellett nem volt könnyű dolgom, mert ez egy különösen nehéz pálya, kemény, tele bukkanókkal, ráadásul az esti versenyekhez sem vagyok hozzászokva, ami külön nehézséget jelentett, mert későn már eleve fáradtabb az ember. Mire célba értem már alig éreztem a combjaimat.

– Műlesiklás, 42. hely. Ezt hogy értékeli?
– A szlalommal egészen elégedett vagyok. Sokkal energikusabb voltam, több rizikót is vállaltam. Kellemes meglepetés volt az eredmény.

– A szlalom a rövidebb szám. Jobban bírta erővel?
– Rövidebb, de intenzívebb is, ezért nem mondanám, hogy erről van szó.

– Az első sorozatban nyolc másodperccel maradt el. A Világkupában 3-5 másodperces hátránnyal be lehet kerülni a legjobb 30 közé, tehát a mostani lemaradásának a felét kellene ledolgoznia. Ez mennyire reális?
– Soknak tűnik a nyolc másodperc, de nem ledolgozhatatlan. Egy bizonyos szint után már nehéz másodperceket fejlődni, de én még nem tartok ott. A technikámon még van mit javítani, ehhez pedig három dolgot kell tenni. Edzeni, edzeni, edzeni.

– Ausztriában tanul. Tud eleget edzeni?
– Magyar viszonylatban messze nekem van a legtöbb lehetőségem az edzésre. Nyáron is síelünk a Hintertux gleccseren, amelyen sajnos évről-évre rosszabb a hó minősége. Tehát amennyit edzek az nemzetközi összevetésben is megállja a helyét.

– Hogyan álmodja meg az öt évvel idősebb Berecz Annát?
– Egy jó olimpia után, ahol végre labdába rúgok…

– Ez nem foci. Mit jelent, hogy labdába rúg?
– Először is nem 70-es rajszámmal indulok, hanem jóval előbb. Aztán az első harminc között végzek.

– Világkupa?
– Rendszeresen részt veszek.

– Pontok?
– Azt is szerzek. Sok kicsi pontot.

– Érem?
– Akár… És még valami. Sebészi szikének a közelébe sem szeretnék kerülni.

– Merész tervek…
– A cseh Sarka Zahrobskának is sikerült, aki szintén egy kis, no azért a mienknél jóval nagyobb sí nemzetből jött. El nem tudja képzelni mennyire boldogak voltunk fönn a rajtnál, amikor Sarka megnyerte a szlalomot.

– Hogyan tovább?
– Március elején Innerkremsben versenyzem, ezúttal gyorsasági számokban, aztán jöhet az altenmarki junior világbajnokság.

– Az idei volt élete legjobb szezonja?
– Mondjuk inkább úgy, hogy a legeseménydúsabb, de ami a lényeg, végre sérülésmentes.