Aranyat vártunk, bronz lett

Vasárnap nem volt tanácsos elkésni a Gerevich–Kovács– Kárpáti férfi kard Világkupa-verseny délután kettőkor kezdődő nyolcas döntőjéről. Mégpedig azért nem, mert a későn érkezők egyszerűen nem fértek be az ódon Nemzeti Sportcsarnokba. A lelátón és minden létező helyen szorongtak az emberek, összejöttek ezerkétszázan. A tömeg pedig azért érkezett, hogy megnézze Nemcsik Zsolt győzelmét. Mert arról (a külföldieket leszámítva) mindenki meg volt győződve, hogy az ő nyakába kerül az aranyérem.

És ezt a délelőtti események is alátámasztották. A 64-es főtáblán tizenkét magyar kezdte meg a küzdelmeket, és a sorsolás alapján már látszott, hogy közülük többen szembekerülnek majd. Az első csatában Szilágyi Áron búcsúztatta Hamar Balázst. A 32 közé végül hat magyar jutott be, ott Nagy Pál éppen Nemcsikkel akadt össze – vesztére. Decsi Tamást egy lengyel, Lontay Balázst egy román, Móczár Benjamint pedig egy német vívó ejtette ki, a nagy esélyes mellett így csak Szilágyi volt tagja magyarként a nyolcaddöntő mezőnyének. Ebben a körben aztán éppen egymás ellen kellett vívniuk, Nemcsik biztosan verte meg Szilágyit, és mindent összevetve könnyedén jutott a nyolc közé.

Ahol megint Szilágyi ellen vívott. De csak a kulisszák mögött.
„Megyek, segítek melegíteni Zsoltnak” – magyarázta el a junior Európa-bajnok Szilágyi Áron, hogy miért verekszi át magát a tömegen a finálé kezdetekor.
A Gianpiero Pastore elleni negyeddöntőben Nemcsik milliméterre kiszámolta vetélytársa hatótávolságát, rutinos ökölvívó módjára hátrahajolt riválisa pengéje elől, majd villámgyors mozdulattal suhintott oda a kiszolgáltatott olaszra. A vége 15–7 lett, és egy áldást osztó mozdulat a tomboló tribün felé.

Az érem már zsebben volt, csak fényesíteni kellett rajta. Mielőtt Nemcsik kardot ragadott a román Rares Dumitrescu elleni elődöntőben, a nézők hátborzongató pillanatokat éltek át Vang Csing-cse „jóvoltából”. A langaléta kínai lába csúnyán kifordult, a pást fölé lógó, szobányi méretű kivetítőn újra meg újra megmutatták a természetellenes szögben megbicsakló bokát, az emberek pedig mindannyiszor felhördültek. Mindez 14–14-es állásnál történt, de Vang valahogy összeszedte magát, odaállt a német Nicolas Limbach elé, és fél térdre ereszkedve megvágta, aztán lesántikált, várva a számára csekély esélyt tartogató finálét.

A kínai felé áradó sajnálathullámot egy kis megkönynyebbülés is árnyalta, hiszen ha Nemcsik továbbjut, egy „féllábú” ellenfél már nem sokat „árthat neki”.
Aztán másképpen alakult… Dumitrescu 6–1-re elhúzott. A magyar klasszis ugyanis nem találta a távolságot. Kardjának hegye szinte érintette a románt… de nem és nem! Ehelyett Dumitrescu ellentámadásai ültek. Nemcsik hasonló akciókat ismételgetett makacsul, a román pedig rendre elmozgott, és talált. Végül 15–8-ra nyert, aztán a sérült Vang Csing-cse ellen is győzött – vagyis ő diadalmaskodott a Renault-kupáért kiírt Gerevich–Kovács–Kárpáti Világkupán. Nemcsiknek maradt a bronz. ---- N ---- &