Fiatal labdaművészek klubja

A labdarúgás ünnepe volt a nyári, németországi világbajnokság, csak éppen Brazília válogatottja felejtett el úgymond kiöltözni az eseményre. A címvédőként induló alakulat, melyet szokás szerint a legnagyobb esélyesnek kiáltottak ki, a negyeddöntőig még elevickélt, ám ott Franciaország legjobbjai útját állták. A brazilok nem csupán kiestek, hanem bebizonyították: a gárda már nem képes arra a teljesítményre (bővebben: futballvarázslatra), mint korábban.
A szövetségi kapitánynak, Carlos Alberto Parreirának mennie kellett, hiszen az országban tragédiaként élték meg a korai hazautazást, és a trénerre népharag zúdult. Pedig szakmai baklövései ellenére ő tehetett a legkevésbé arról, hogy a sportág „isteneinek” tartott sztárjai egytől egyig kiábrándító produkciót nyújtottak a tornán.

Dunga kispadra érkezésekor azonban új időszámítás vette kezdetét a selecaónál. A szakvezető elsősorban az állóvíz felkavarását tűzte ki célul maga elé. Bemutatkozó mérkőzésére, a Norvégia elleni augusztusi találkozóra nyolc újoncot hívott meg, és ilyen-olyan okból több, nagyágyúnak számító játékosát is mellőzte. Főleg azokat, akiket a legtöbb bírálattal illettek nyáron. Bizony, a félresikerült vb-szereplés miatt jó néhányan öt futballistára próbálták ráhúzni a vizes lepedőt. Az azóta a válogatottságot lemondó Roberto Carlost például öregurassága miatt szólták meg, Kaká és Adriano gyakorta ötlet és kreativitás nélkül lötyögött, Ronaldo olykor csak begurulni volt képes (a szó minden értelmében), míg Ronaldinho távolról sem régi önmagát idézte – vélték a kritikus szurkolók.

A drukkerek sokáig hallatták hangjukat, nemhiába döntött Dunga úgy, hogy a régi (korábban persze jól bevált) emberek megtartása helyett inkább valami új, esetleg többre hivatott társaság összecsiszolására vállalkozik. Három előkészületi mérkőzésen van túl a formálódó együttes (előbb 1–1 Norvégiában, majd bravúros, 3–0-s londoni siker Argentína ellen szeptember 3-án, aztán két napra rá Walesszel szemben 2–0), és már a keretbe behívott játékosok névsorának kihirdetésekor kiderült, hogy a szövetségi kapitány nem a levegőbe beszélt, amikor azt mondta: elsősorban olyanokat akar válogatottjában látni, akik örömüket lelik a brazil színek képviseletében. Így aztán a tréner nem csupán Európa nyugati elitklubjainál nézett szét, hanem bátran kacsingatott kelet felé is, kevésbé megfáradt és agyonnyúzott, sikerre éhes játékosok után kutatva.

Ezek után nem meglepő, hogy Dunga csapatába több fiatal, tinédzserkora végén, húszas évei elején járó labdarúgó kerülhetett be, akik közül például hárman (Vágner Love, Dudu Cearense, Daniel Carvalho) a tavalyi UEFA- kupa-győztes CSZKA Moszkvát erősítik. De ott van a valamivel idősebb Elano Blumer, az ukrán Sahtar Doneck légiósa is, aki az argentinok elleni két góljával máris állandó helyet követel magának a válogatottban. Bizonyításra lesz még lehetősége szombaton, és jövő hét keddjén is: előbb Kuvait, majd Ecuador nemzeti tizenegye ellen meccsel Brazília.

Világos, hogy a vb-csalódás után új csapat kialakítására vállalkozott Dunga, és talán nem túlzás már most kijelenteni, hogy bérelt helye senkinek sem lesz nála. Lehet, sokan ellenszenvesnek vélik fiatalítási törekvéseit (élükön a sértett Didával), ám egy biztos: a világbajnokság rádöbbentette a brazilokat arra, hogy fáradtan, fájó lábbal már nem lehet szambázni.
Jöjjenek a fiatalok, ők talán nem öregurasan, jóllakottan fognak ide-oda totyogni… Nem beszélve arról, hogy a brazil C- vagy D-válogatott is eséllyel indulna bárhol bármikor, esetleg még a világbajnoki címért is...


A nagyításhoz kérjük kattintson a képre!