Recept az örök életre

Még arra sem találunk embert, hogy valaki útba igazítson. Keresztülhajtunk az álmos, néptelen falun, aztán az áthúzott Kóka táblánál visszafordulunk. Sok választás persze nincs, elkanyarodunk a templom felé, arra mindig sűrűbb az élet. Ez be is jön: a lehúzott ablakon át egyre hangosabban vezet minket a Modern Talking húszéves slágere, majd még egy kanyar balra, és máris előttünk terül el a kókai futballpálya.

Néző még alig van, ami másfél órával a kezdés előtt cseppet sem meglepő, a rendezők száma és feltűnő buzgalma azonban elárulja: Kóka jelentős ünnepre készül. Terelik a néhány keresztlécből álló kapun túlhajtó autókat, mutatják, ki hova parkoljon, és aki középre akar állni, azt sietve, de udvariasan odébbhessegetik.
„Idejön a busz!” – mondják szinte áhítattal.

Nagy dolog ez.
Kóka labdarúgócsapata két és fél éve a magyar futball abszolút sereghajtói között szerénykedett, a legalsó szintű bajnokság utolsó helyén állt. Nem csúszhatott lejjebb, nem volt hova, onnan már nem lehet kiesni. Most pedig a megyei első osztály második helyén nyomul, a cél előbb a harmad-, majd a másodosztály, ez egy ekkora faluban már-már maga a csillagos ég. A reményeket igen tekintélyes eredménysor táplálja: a Kóka a két és fél év alatt 74 meccset játszott, ebből mindössze négyet vesztett el, és 32 mérkőzésből álló veretlenségi sorozatot produkált.

Plókai Attila jókor volt kint a strandon

Ahogy ez mifelénk lenni szokott, a magyarázat egy személyben rejlik: Buzás Péter karolta fel a csapatot. Most az ő neve virít a lelátón, a játékosok mezén, a hangosbeszélő szinte még a jó időt is megköszöni neki. Hihetnénk, jó reklám ez a környéken, de erről szó sincs. Ez nem befektetés, hanem hobbi. Buzás Péter amúgy négyszeres magyar kick-box-bajnok, de egy ismerőse szerint családján kívül csupán két szenvedélye van: az autók és a futball. A testvére nemrég elment Vecsésre az NB II-be edzősködni, így Buzás Péter egyedül maradt tulajdonosként, de talált maga mellé szponzort. Lestár Zsolttal együtt húzatta fel a kis öltözőépületet, a lelátót, és ezek után virradt fel ez a borongós keddi nap, amelyen Kóka itt még sohasem látott ünnepre készülhet.
A falu csapata még sohasem játszott élvonalbeli ellenféllel, következésképpen a Vasas az első, amelyet vendégül láthat.

Fel is kerekedett hát Kóka apraja-nagyja, hogy tanúja lehessen a jeles eseménynek. Amikor pedig az a bizonyos busz begördül a gondosan szabadon hagyott helyre, a gyerekek úgy kerülgetik az előbukkanó angyalföldieket az autogram reményében, mintha a Barcelona csillagai érkeztek volna. Pedig Kóka a maga módján és szintjén igazi sztárcsapat, hiszen itt játszik a korábbi válogatott Plókai Attila, a volt MTK-s Katzenbach Imre és az exferencvárosi Holló Richárd is.
Plókai egyébként barátként üdvözli a Vasas játékosait, néhány éve még ő is közéjük tartozott. Aztán megsérült, elkerült Budakalászra, de ott nem találta meg a számítását. Hívta a Kaposvölgye, de a combja még fájt, sérülten pedig nem akarta elkötelezni magát a másodosztályba. Egy szép napon Nagykátán strandolt, s összefutott a kókai születésű és futballistaként ide visszatérő Holló Richárddal meg Buzás Péterrel, s a beszélgetés vége az lett, hogy elcsábították a csapathoz. A főváros ide legközelebbi részén, a XVII. kerületben lakik, szinte csak átugrik hetente háromszor edzeni. És látszik rajta, meg mondja is, hogy remekül érzi itt magát. Sok az ügyes, tehetséges fiatal, csapatként ugyan nem azt nyújtják, amihez ő korábban hozzászokott, de 37 évesen levezetni Kóka ideális közösség, hiszen nemcsak a mozgás kedvéért, hanem izgalmas célok eléréséért is futballozhat.

Kicsi az öltöző, két turnusban öltöznek

Van bőven idő beszélgetni, hiszen célszerű két turnusban átöltözni. Maga az öltöző parányi, amíg például Lengyel Gyula, a Vasas gyúrója megdolgozza a játékosok izmait, a többiek kint álldogálnak, másként nemigen férnének el. És addig is, amíg rájuk kerül a sor, szorgalmasan tökmagot rágnak. A másik ajtó mögött sem érezhető különösebb feszültség, mi több, kimondottan vidám a hangulat. Amikor például az éppen átöltöző és figyelemre méltó felsőtesttel büszkélkedhető Katzenbach Imrét fotózzuk, a többiek harsogva poénkodnak azon, hogy a felvételek bizonyára egy chippendale-magazinban jelennek majd meg... Katzenbach egyébként kellemes emlékekkel készülődhet, hiszen négy éve a Tápiószecső játékos-edzőjeként már játszott Magyar Kupa-mérkőzést a Vasas ellen a 32 között, és csapata ki is ejtette az angyalföldieket. Sőt, később az Újpestet is búcsúztatta. A héten sokat mesélt erről a társainak, de persze pontosan tudja, az ilyen csodák ritkán ismétlődnek meg.

– Hol a Géza? – érdeklődik többször is harsányan egy bizonytalan tekintetű öregúr, nyilvánvalóan Mészöly Gézát, a Vasas vezetőedzőjét keresve. – Meg akarom mondani neki, hogy az apja már akkor is játszott itt, amikor ő még meg sem született – mondja, majd kisvártatva hozzáteszi: – Hú, de berúgtam akkor! – lágyul el a kellemes emlék hatására, és ingatag járása, gyanúsan csillogó szeme a bizonyíték, hogy olyan férfi ő, aki nemcsak emlegeti, hanem tettekkel is gyakran felidézi a haladó hagyományokat.

Maradjon rejtély, hogy rábukkant-e Mészöly Gézára, mindenesetre tanácsosabb helyet keresnie, mert a pályát körülölelő korlát minden centiméterén könyököl valaki, és a lelátó is zsúfolt. Vasas-szurkolók is érkeztek néhány tucatnyian, s a rendezők megkérik őket, hogyha petárdázni akarnak, akkor a fák felé tegyék. És ebben maradnak.

Hatputtonyos aszú Illovszky Rudolfnak

A hangosbeszélő köszönti a Vasas legendáját, Illovszky Rudolfot – őt Buzás Péter hatputtonyos tokaji aszúval fogadta, végül a játékvezetőknek sok igazságos ítéletet kíván, és kezdődhet a mérkőzés.

A meccs olyan, mint amilyennek illik lennie. Az NB I-es csapat végig irányít, fölényesen nyer, a megyei osztályú pedig lelkesen hajt, de a végére rettenetesen elfárad, és már az is nagy szó, ha átkeveredik a másik térfélre.

Kókán azonban most az ünnep a lényeg. A játékvezető lefújja a meccset, a közönség pedig tapsol, kijut az elismerésből a győztesnek és a vesztesnek egyaránt. Egy idősebb férfi azt magyarázza el a szomszédjának, hogy a múltkor az asszony megkérdezte, meddig akar még idegenbe is elutazni a Kóka meccseire, ő pedig azt felelte, addig, amíg le nem győz egy NB I-es csapatot.
Íme, egy recept az örök életre.

KÓKA–VASAS 0–8 (0–3)
Kóka, 1500 néző. Vezette: Világi (Kispál, Vámos)
KÓKA: Rosinszki – Kupcsik, Plókai, Müller, Ács – Katzenbach – Molnár (Kis L.), Szűcs (Fenyvesi), Németh P. (Hegyi), Győrfi – Holló
Vezetőedző: Berla Attila
VASAS: Németh Zs. – Balog Zs., Pandúr, Kovács G., Kiss K. – Fehér Z. (Odrobéna), Ködöböcz – Kincses, Lázok (Nagy Zs.), Majoros (Nagy T.) – Skita
Vezetőedző: Mészöly Géza
Gólszerző: Skita (2), Ködöböcz, Lázok (11-esből), Balog Zs., Odrobéna, Nagy T., Kincses
Jó: Németh P., ill. Skita, Ködöböcz, Balog Zs., Lázok